A kikötő

Írta: Szilasi Katalin


Közzétéve 2 hete

Megtekintések száma: 118



A kikötő

A kikötő nem volt messze, öt-hat perc gyalog a nagyanyja házától. A kis utcát, amelyen végig kellett mennie, hogy a partra érjen, szépen gondozott virágágyások, ápolt gyümölcsfák szegélyezték. Az itt lakók igencsak adtak a külcsínre, hisz jórészt vendéglátásból éltek.
Szobákat adtak ki, ahogy az ő nagyszülei is, míg fiatalabbak voltak. Most már csak a gyerekek-unokák töltötték meg nyaranta a házat.
Gábor ezt a kora nyári időt kedvelte legjobban és ezeket a reggeli órákat, amikor szinte senki sincs a parton, a kikötő is csendes. Most is csak néhány katamarán meg egy puccos jacht ringatózott egykedvűen a vízen.
A Balaton ilyenkor még tiszta, mint az érintetlen fiatal lányok. Tartózkodó, de azért hívogató is egyben.
– Kacérkodik a szépségem – mosolyodott el a fiú.
Órákig el tudná nézni, el tudná hallgatni, ahogy a köveken loccsannak a fehér tarajú hullámok.
– Jó korán kelt, fiatalember. Tán nem tudott aludni?
Egy munkásforma férfi állt meg a móló bejáratánál.
– Jó reggelt.
– Az a. Nekem jó. De magának meg azt ajánlom, hogy álljon innét odább.
– Miért? Útban vagyok talán?
– Ez magánterület, tudja-e?
– Ez itt? Mióta?
– Tél óta. Oszt a tulaj nem kedveli az idegent.
– Mert ki a tulajdonos?
– Tudja a jófene. Valami főmufti rokona.
– Hát a Balaton már nem mindenkié?
– A víz, az lehet, a part meg a kikötő nem. Megvették. Engem meg felfogadtak, hogy tartsam rendben a környéket. De jönnek mindjárt az erős fiúk, azok nem sokat magyarázgatnak itt magának.
Gábor nem tudta, mire vélje ezt az egészet. Húszéves lesz, és mióta az eszét tudja, minden nyáron itt nyaralt. Kicsi korában a szüleivel, később már egyedül jött le Pestről a nagyanyjához. A nagyapja itt született, a dédszülők is meg azoknak a szülei is. Úgy jártak ki ide a kikötőbe, mint mások a parkba a padon ücsörögni vagy mint a gyerekek a játszótérre. A nagyapja, amíg élt, itt horgászott, itt tanítgatta a fiúunokákat, hogy kell a horogra felrakni a gilisztát.
És most idejött valaki idegen, akinek megtetszett itt, megvette, és ettől kezdve már ők, az őslakók nemkívánatosak lettek.
Kezdte magát nagyon furcsán érezni. Mintha a talpa alól húztak volna ki egy kis darab földet. Lehet, hogy az itthon már nem is az otthon, az ő otthona? A bizonytalanság érzése egyre erősödött benne. Vajon, ami itt történt, az bárhol bármikor megtörténhet az országban? 
Elment a kedve a nyaralástól, az egész nyártól. Csomagol, holnap hazamegy Pestre. Haza?
Keserűen elmosolyodott. Vajon lesz-e még olyan, hogy haza?
Búcsúzóul visszanézett az ő szerelmetes, nagy tavára. Úgy érezte magát, mint Hemingway öreg halásza, akinek a nagy halából éppen kiharapott egy darabot a cápa.