(Utassy József emlékére) keskeny kezem kérges és repedt hasam degeszre tömtem zsíros kenyérrel fájdalommal és vérzett az út ha köptem röppent a búcsú konfettije a házaló cigány asszonyok boldog jövőt jósoltak nekem krumplit kértek érte és babot vágyak remények árulások sírógörcsé változott öröm üvegcserép a végtelen edénye addig ép még össze nem töröm