A kert
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 416
A kert
A Rottenbiller- kertben
voltunk gyerekek
ébresztettek a vadszőlő indáin
átszökő fények, fürge gyíkok
szobánk falán, reggelek
napos homlokán.
Csattogó talpakkal rohantunk
a mezítlábas nyár felé
kezünkben cukrozott kenyér
kristály tömés öcsém tejfogában.
Felrebbentünk kis, vad madarak
szelet kavarva futottunk a dombra
játszani vágyó, háborús gyerek
repeszt keresni, mert a dühös ég
bokros hátát hajnalban megsorozta.
Háború volt.
A kert gyanútlan zöldellt és buján
a nap, mint kívülálló sárgán ragyogott
az idő lustán pergett
ujjaink közt, aranyló homok.
Boldog gyerekkor!
Mindig csak szaladtunk,
hol vágyainkat kergettük loholva,
hol beteljesült vágyaink elől
futottunk, lélekszakadva.
Egymásra villant újra a szemünk
irány a kapu, ablak a világra,
az úttesten hosszú néma sorban
emberek mentek, köztük sok gyerek
integettünk, nem intettek vissza
letört ágként lógtak a kezek.
Hat éves voltam, nem értettem semmit
csak álltam, míg egy durva szó
visszalökött a kertbe
rohanni kezdtem, rémült, kis állat
biztonságán golyó ütötte sebbel
a válaszokért anyámat keresve.