Írta: Jámbor Magnetta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 222
A JEL
Amikor megszülettünk,
nem voltunk megjelölve:
lehettünk feketék,
sárgásak, hófehérek,
de nem járt menlevél
a bőrszínünk szerint.
Isten szemében csak
akár a lelkes állat
voltunk, míg nem került
fejünkre égi jel:
az Atya és Fiú és Szentlélek nevében
keresztvíz hullt reánk,
s ifjúként szent kenet.
E jellel jutni hozzád
pünkösdi láng-zúgásban
- tanítványként az Úrhoz –
olyan fényes halál,
mint díszes nászmenet!
Emeljük fel mosolygó
arcunk a teljességhez!
Várnak a megjelöltek
boldog testvériségben,
s elveszett földi harcok
kínját ezerszer mérve
lelked forró kelyhébe:
hűs cseppé lesz a vágy,
hogy Véle töltekezz!