Írta: Bátai Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 247
A híd
Évtizedekig csupán néhány sétát
tudott felidézni a másik oldalról,
ahogy kényszeredetten, némán lépdel
mellette a többszörös kudarc felé.
Igaz, olykor fékevesztett önkénnyel
erre a partra képzelte, a maga
oldalára, mígnem egy reggel arra
ébredt, az asszony hús-vér valójában
innen integet neki. Már önhitten
kezdett hozzászokni a nem remélt új
helyzethez, amikor a nő se szó, se
beszéd eltűnt. Szerencséjére még az előtt
pillantotta meg a híd közepén, hogy
hatalmába keríthette volna a
kétségbeesés. Kézenfekvőnek tűnő
gondolat, hogy mindig is ott állt, és ott
fog állni az idők végezetéig —
ahhoz képest, hogy szemernyi kétsége
sincs: eddig nyoma sem volt hídnak. Amúgy
a Pont des Arts szakasztott mása.