A hetes szoba
Írta: Sea Miller
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
A hetes szoba
Csorba kezeidből
folyt ki a jövő,
feküdtél csodát
várva tíz évig,
nem láttad, ha a Hold
fogyó vagy növő,
hogy érted imákban
járunk térdig.
Illatokban kaptad
az évszakokat,
és tapogatva a
formát, ívet,
bánt, hogy nem lehettem
veled sokat,
de meséltem neked
hősöket, rímet.
Vakságodat isten
adhatta rád,
mint téli kabátot
a csövesre,
tehetetlenség lett
anyád és apád,
a baj csillagként
hullott rád este.
Láttam amikor
infúziód csöpög,
hogy lelked kigurul
nyitott szádon át,
mint frissen sült zsömle
úgy pörög,
elhagyva a halált,
és a hetes szobát.