Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 141
A hely
Itt nincsenek angyalok,
erről megbizonyosodtam.
Itt a homokban
forró üvegszilánkok vannak.
Térdig süppedek e halott porba,
felettem az ég is elhamvad.
Nem félek, mitől féljek?
A hely hol vagyok
egy világ odabent.
Rémesen csodás
hogy a tiéd vagyok
és örök hiányod
új álmokat teremt.
Semmi mozdulat,
csak a táj változik.
Utazik az idő alattam, fölöttem.
Mint ódon kőszobor,
olyan vagyok.
Némán figyelek
a rámsülyedő ködben.
Furcsa zajok szűrődnek át
azon falon mi folyton körbe áll,
nevemet mondja a te hangodon
a szürke, fáradt emberarcú halál.