Írta: Köves József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 340
A harmadik, a harmadik
a harmadik, a harmadik
végleg kinyújtja karmait
és nem lehet már negyedik
három után temethetik
első kék volt, mint a tenger
tele zsongó szerelemmel
jégkékje most halottsápadt
az életbe belefáradt
fenyőbarna a második
s mert őszi lomb rozsdásodik
fáról pergő hulló festék
alatta a vak üresség
keserű lett a harmadik
nem is tartott ki hajnalig
és nem lehet már negyedik
három arcát jaj, lefedik