A hajszál
Írta: Somogyi Feri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 272
A hajszál
Rám tekeredett. Szorít és csiklandoz. Nem tudok aludni. Egyre jobban szorít és csiklandoz. Kellemes, de egyben félelmetes is. Fojtogat. Kúszik a bőrömön. Ide-oda vándorol a testemen, hol itt, hol ott szorít rajtam, közben selymesen csiklandoz. Olyan, mintha hosszú, vékony ujjak vándorolnának, lépkednének selymesen végig a fejem búbjától a talpamig. Siklik megállíthatatlanul az ágyékom felé, nincs megállj, nincs menekvés. Átjár a borzongás, a kellemes remegés, a mélyből, valahonnan nagyon mélyről jövő lüktetés, vágy és félelem, kéj és gyötrelem, az a visszafordíthatatlan, mindent megsemmisítő gyönyör. Borzalom. Már nem a lány végtelen hosszú ujjait érzem, hosszú körmeit, a világ minden színében tündökölve, hanem elnyomja a sötétség, az a fekete hajzuhatag, amiben elveszek. Minden egyes szálán fennakadok, csomóra köt, nem enged, kirúgja alólam a sámlit, és miközben hörgök és kapkodok egy utolsó lélegzetért, ő már el is jutott a saját vonagló ritmusához, a világ megváltásáig.