a gyalogos
a járdáról leszorított gyalogost
ránevelik a térfoglalás további csökkentésére
a tudat főútjain a pirossal riasztó lámpák
útját állják: ne menj tovább!
idegen helyekre téved fülében felerősödik
a hazugságot kiáltozó plakátok hangja
ideiglenes terek formák alakzatok
fogadják hívás taszítás zűrzavarába
eltérítik a folyton újraírt szabályok
ismételt körökön űzik
az előre nem látott akadályok
a türelem szépen cizellált kacskaringóin
mégis megérkezik a felismerés mosolyával
de a feltételes egyetértések kötelezettségein át
az igazság és a logika súlyos sérüléseire lát
többrétegű állítások idézőjelébe bonyolódik
tükör-arc naivság gyámoltalan kapaszkodás
vörösen vérző katasztrófa-valóság
az alig járható zebrán
agresszív autósok előtt akik számára
ismeretlen szóösszetétel a betartott szabály
ő csak egy életéért szteppelő
lúzer-kategóriás nevenincs járókelő:
tényekből levont következtetései
ostobaságnak minősülnek a józan érv veszít
kijelölik barátait ellenségeit
megszégyenülésben végződik
a jól meggondolt és a meggondolatlan is
mettől-meddig mehet el
megmondják és másnap felülírják
illetékesek és illetéktelenek
nem csatára készül csak sétálni
az élet egyszerű dolgai között
nem vágyik nagyobb sebességre
csak békés hétköznapi örömökre
csak eljutni A-ból B-be ahogy tegnap
nincs négy kereke GPS-e full extrás élete
megalázkodással hizlalt másik lénye didereg
eltaszítaná a szerencsétlent nem lehet
ahogy a megbocsátásnak is vannak túlzásai
a gyűlölet is jogosult néha
a barátságos káoszból is születhet embertelen rend
ha egy ember egy másikat a járdáról lelökhet
a jog is eleshet a részletek utcakő-zátonyán
a fekete-fehérre festett világban –
a manipuláltban – a hamisság könnyen átjut
a végsőkig leegyszerűsített tényeken
a gondolkodás nélkül mondott igenek és nemek
megkerülik az összefüggéseket
az ok hátat fordít az okozatnak
értelmetlen a kérdés kié a jövő és hol van az övé?
a hártyavékony valóság beszakad
az epileptikusan vergődő szó alatt
úgy véli a hétköznapok útvesztőin
ahogy a kereszteződések bonyodalmain is
átsegíthetik az egyszerű és igazságos elvek
úrrá lehet az állandóan átszervezett
közlekedés kihívásain
találhat egy utat a lehetőségek zöld elágazásain
és a nem különbözés alapján besorolhat
egy békés gyalogos sávba
(különbözni veszélyes!)
ismeretlen határok és tilalmak között
elvergődik a biztonságba
és nem fogják a játék elrontói
törvénybe foglalt egyetértéssel
az élet körforgalmából kipenderíteni
imát mormol hatalmasságokhoz:
betartom a szabályokat minden utamon
járhassam azt gyalog szabadon
honos honomban ne tekintsenek
se ellenségnek se idegennek -
nem érti szegény a vége mindig ugyanaz
a járdán is elgázolhatják
az ostobaság és az aljasság kettősén
nem lehet úr a jó szándék az erény
nem szabadul
a titkos helyen őrzött józanság emberség
hazug remény-kék
füstoszlop tartja az ég mennyezetét