A föld szava
Írta: Molnár Jolán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 262
A föld szava
Pogány imára roskaszt a föld, fél térden
zsibbadok, a kerítésketreces világ
e fölparcellázott, füvekkel bélelt éden,
a gyomok gúzsában bont csírát.
Hangyahad, lótücsök, vakond járta,
talpalatnyi futóhomokját birtoklom.
Gyűrűskút körül betonjárda,
levélpoloska billeg roskadó bokron,
amely magvas bogyóit szüretre termi,
mézét-savát ínyes élvezet
szürcsölni, ízlelni.
A fészerben fészkelő hőség rezeg,
forrósodó bicaj gumi, lapát.
Hátul porlepte fűnyíró gép kucorog,
kajla lemezásó, fényes nyelű kapák.
Kint lázába fáradtan csorog
alá a nap, a lucfenyők lábánál már este
van, cumulusok lomha uszályát
vonszolja égi vontatóhajók párateste.
Szárazon pergő homokba orcáját
lehajtja néhány fehérliliom lányka.
Pogány imára roskaszt a föld,
szava elszáll szélirányba,
s körmöm alatt feketével megjelöl.