A felháborodás
Írta: Peer Noémi
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 481
A felháborodás
Az egész életem hiábavalóság volt! De most már persze késő. Az a gondolatom támadt, hogy megírnám az önéletrajzom. A hagyományos bevezetők helyett, mint hogy itt és ekkor születtem, ilyen meg olyan család legifjabb sarjaként, bla bla bla, frappánsabb felütéssel fogom kezdeni. Történetesen épp az igazság a legütősebb, nem véletlenül mondják, hogy a legjobb forgatókönyveket maga az élet írja. Vagy a halál…
Nos, épp a ravatalomon fekszem és a koporsóból kukkolom a templomban összegyűlt kegyes kompániát. Milyen kár, hogy nem élek, nincs több rendezés, nincs több színház! Pedig micsoda tragikomédiát tudnék most a színpadra állítani! ah, szorít a cipő, ki adta ezt rám? Koporsómhoz kígyózik a sor, ha jól láttam, a kapun kívül lehet tán valahol a vége. Mókás ez a ceremónia, ahogy színem elé járulnak az emberek, mint valami középkori királyi udvarban. Világ életemben erről álmodtam, és mit ad isten! íme. Erre koccintanék, de mivel májcirrózisban hunytam el, most már jobban oda kell figyelnem. Mondta is mindig az anyám, vigyázz, fiam, ennek nem lesz jó vége! Tévedett az öreglány. Nem mindennapi tor lesz a mai, ahogy elnézem. Az esküvőmön nem volt ilyen felhajtás.
Valóban, a pucc! Mint egy divatbemutató! A párizsi divathét csövesfarsang ahhoz képest, amit egyesek itt felvonultatnak. Ilyen fátyol, olyan kalap, na persze, nők… a cipőkről nem is beszélve, telekopogják isten házát, elfeküdtem a derekam, de ha megmozdulok, becsípődik a lelkem. Egy pár nappal ezelőtt mit meg nem adtam volna, hogy sorban álljanak hozzám a nők. Elkéstetek, mucikák! Ha nem lennék egy naiv halott, még feltételezném, hogy ismerkedni jöttek abbeli reményükben, hogy köreimben gazdag palimadár akad a hálójukba. De mivel pályakezdő halott vagyok, mindenki tiszta lappal indul nálam, ez így fair – még nekem is idő kell, hogy belerázódjak, a fene vinné el ezt a cipőt, meg aki rám adta.
De hagyjuk is a nőket. Templom, virágok! - A virágok még rendben vannak, de ki intézett nekem katolikus szertartást!?
- Nyugodjon meg, Szabó úr, feküdjön szépen vissza…. Atyaég! Ez él! Ez él! Dicsőség a Magasságosnak! Feltámadt, dicsőség!
- Micsoda?? Kikérem magamnak! Ateista vagyok!