A fák hegyén

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 282

A fák hegyén

(Kányádi Sándor emlékére)

„Valaki jár a fák hegyén.”
Valaki jár, de már nem én
Lépek ágakon, lombokon
Csillagporos a homlokom,

És mossák hamvas fellegek.
A lelkem lassan fellebeg
Oda, hol vár a sok barát.
Petőfi tölti már borát,

Az asztalnál, min rajta van
Minden papírra rótt szavam,
És ahol majd énrám vigyáz
Ady, Arany s a két Juhász.

Összekoccintjuk a pohárt,
S ha szívünk sok titkot kitárt,
Elsiratjuk majd ők meg én,
Hogy más nem jár a fák hegyén.