A drogozó nép

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 333

A drogozó nép

Kinyit ma éjjel hűs diáksziget,
ott, mint az áram, újra szénné rázlak,
a láthatár már izzik, mint a lázlap,
szemünkben pattognak kristályszinek.

A semmi ágán kis szívünk libeg,
sajnálom mind, ki vélünk el nem ázhat.
A semmi ágál benne: ez gyalázat.
Polgári létezés? Vajon minek?

De bennünk ma vért klopfol a szellem.
Ketten beállva majd adunk húsnak.
Őscsodák robbannak itt a mellben,

tajtékos nap, jaj, úgy elönt a dús hab.
Csak visszamenni kérlek ne kelljen,
mert Budapest ma aszfalt alatt kushad.