(a csöndes hajvágások)
Írta: Kerekes Tímea
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 170
(a csöndes hajvágások)
A csöndes hajvágások, a
rekedt ordítások, amik
idővel mindig sírásba
fulladnak
velünk maradtak
és néha még beszélünk, anya
Nem én vagyok, talán nem,
aki üvölt, és közben
kívülről figyeli a hatást,
az ingerlően közömbös arcot,
majd a halk szipogást,
a lassan gördülő könnyeket,
hogy aztán a szégyentől
összetörve, ostoba állattá
szelídülve, együtt sirassam
magunkat veled