A csoda
Írta: Somogyi Feri
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 292
Az edző a pálya széléről kiabál:
- Meg tudjátok fordítani. Szedjétek össze magatokat.
Az edzőnek akkor is hinni kell a csapatában, amikor erre semmi esély. Ezért kiabál az edző rendületlenül:
- Homonnay, húzódj középre. Lakatos, maradj szélen. Dudás, a védelemre összpontosíts.
A Szív utcai csapat lelkes amatőrökből áll. Inkább szeretnek, mint tudnak focizni. A Tátra téri fiúk ellenben izmosak, erősek, sugárzik róluk a győzelem. Nem is kaptak még ki senkitől a bajnokságban. Talán ma. Az edző ki nem fogy a taktikai ötletekből:
- Kerekes, te menj fel és fejelj, fejelj végre már egy gólt, ne csak az edzéseken villogj. Juhász, te pedig maradj a kapuban, ne te akarj gólt lőni.
Ekkor egy vékony, szemüveges fiú áll fel a kispadról, odasétál az edzőhöz, és a vállára teszi a kezét.
- Apa…
- Ne most, Izsák – söpri le a válláról a fiú kezét. A tagbaszakadt, izmos ember még kiált valamit a partvonal mellől, majd lehunyja a szemét és megadóan hátrafordul.
- Mit szeretnél?
- Be akarok állni.
- Te? Szétrúgnak a Tátra tériek.
- Gyorsabb vagyok én annál.
Mit tehet egy apa? Mit tehet egy edző? Bekiált a jobbszélsőnek:
- Gyere le, Faragó.
Egy alacsony, kövérkés, de láthatóan izmos fiú érkezik lihegve a partvonalhoz.
- Miért én?
- Elfáradtál. Kell az új erő.
- Ez?
- Ő van már csak.
A fiú legyint, és a kispad felé biceg.
- Mi van veled? – szól az edző utána.
- Nem tudom. Az előbb még semmi bajom sem volt.
Izsák megigazítja a szemüvegét, feljebb húzza a zoknija szárát, és az ellenfél térfelének közepére fut. Az apja mutatja, hogy a szélre menjen, de ő csak áll és mosolyog. Talán a labdát várja. De nem. Csak áll, és hiába gurul felé a labda, nem ér hozzá. Az edző mérgesen ordít a pálya széléről. A fiú nem figyel rá. Áll és vár.
Már csak pár perc van hátra a mérkőzésből, amikor Izsák elindul a Tátra tériek kapuja felé. Senki sem törődik vele. Salamon, a középhátvéd, bátran vezeti a labdát, aztán hirtelen megáll, és maga sem érti miért, de Izsák felé gurítja. Ő láthatóan erre várt. Megiramodik a kapu felé, kicselezi Gólemet, a Tátra tériek kapusát, és a hálóba gurítja a labdát.
A Szív utcaiak örömujjongásban törnek ki. A Tátra tériek lest reklamálnak. A bíró középre mutat.
Izsák egykedvűen sétál a saját kapuja felé. Senki nem szól hozzá.
Az edző szíve melegszik csak fel. De ő nem mutatja. Tovább kiabál a játékosaival.
- Homonnay, Szekeres, szedjétek már össze magatokat. Kerekes, te menj előre.
A Tátra tériek még egy utolsó rohamra készülnek. Hárman is a Szív utcaiak kapuja elé helyezkednek. Izsák mellettük eltörpül, mégis ő fejeli mindig vissza a labdát. Nem hagyja, hogy Juhász, a kapus, hozzáérjen. Tudja, most minden rajta múlik. Mutatja Lakatosnak, hogy fusson előre. Int Homonnaynak, hogy induljon meg a szélen. Izsák Dudáshoz gurítja a labdát. Ő hatalmasat rúg bele, előre, a Tátra tériek térfelének közepére. Pontosan Lakatos elé. Ő továbbpasszolja Homonnayhoz, aki fut vele tovább, majd előre íveli a tizenhatos közepére. Oda, ahol Kerekes áll. Pont a fejére. Neki csak bólintania kell. Gólemnek semmi esélye. Kettő-egy. Vezetnek a Szív utcaiak.
A középkezdés után Izsák elindul a partvonal irányába. Oda, ahol Béres áll, a hórihorgas, csupa izom, végzős srác. Tudja, idén ő nyerte a sprintet az iskolában. Még Mészárosnak sem volt esélye, pedig neki futócipője volt. Ezt a Bérest kell most Izsáknak megelőznie. Ha ő nyer, a kapu felé senki nem állítja meg. Már érkezik is az átadás. Béres és Izsák egyszerre indulnak. Egymással szemben. Mint egy bika. És egy macska. Egy fekete macska, aki oson, és az utolsó pillanatban egy váratlan mozdulatot tesz. Nem a labda felé. A partvonal felé. Béres nem érti. Csak fut, de valamiért egyensúlyát veszti, és a labdán keresztülesik. A labda pedig odapattan Izsákhoz, aki elrúgja messzire. Oda, ahol senki sincs. Gólem is fut, Salamon is, igyekeznek visszarúgni a Szív utcaiak térfelére. Minél előbb. Előbb, mint a bíró lefújná a mérkőzést. Elkésnek. Mire odaérnek, a Szív utcaiak már ünnepelnek.
Izsák a pálya közepén áll. Leveszi a szemüvegét, megtörli. Módszeresen. Figyeli, hiányzik-e valakinek. Még az apja sem figyel rá. Bólint. Ez így helyes. Ő akart beállni. A többiek megelégedtek volna a vereséggel. Az lett volna a természetes. Most bajban vannak. Megérezték a győzelem ízét. Ezután el is várják maguktól. El is várják tőlük. El is hiszik, hogy képesek. Pedig nem. Csodák nincsenek.
Izsák megtörli az arcát a zsebkendővel, majd visszahelyezi a szemüvegét. Felsandít az égre, majd lenéz a földre.
- Te nem vagy normális.