A Csipkerózsikával együtt száz esztendőre álomba merült Cigogne hercegné és Monsieur Boulingrin története (részlet)
Írta: Israel Efraim
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 27
A Csipkerózsikával együtt száz esztendőre álomba merült Cigogne hercegné és Monsieur
Boulingrin története (részlet)
(...) Monsieur de la Rochecoupée miniszterelnök, aki is a gyengekezű Cloche király
uralkodásának idején a monarchiát irányította, tisztelte a népi hiedelmeket, mint ahogyan minden
nagy államférfi tiszteli őket. Caesar pontifex maximus volt [főpapi hivatalt is viselt]. Napóleon a
pápával szenteltette magát császárrá; Monsieur de la Rochecoupée elismerte a tündérek hatalmát.
Egyáltalán nem volt szkeptikus, hitetlen. Egyáltalán nem tagadta a keresztanyák [a
Csipkerózsika keresztelőjére meghívott tündérek] jóslatának érvényességét és
megalapozottságát. De minthogy nem tehetett ellene semmit, nem is voltak miatta álmatlan
éjszakái. Ilyen volt ő: nem törődött az olyan bajokkal, amelyeket úgysem volt módjában
orvosolni. A beharangozott esemény, minden valószínűség szerint, egyébként sem volt küszöbön
álló, közeli veszély. Monsieur de la Rochecoupée egy államférfi fejével gondolkodott, márpedig
az államférfiak sohasem látnak túl a jelen pillanaton, a jövővel nem gondolnak azok; a
legkörültekintőbb és legélesebb szemű államférfiakról beszélek. Végül pedig, ha feltételezzük is,
hogy a királylány előbbutóbb valóban el fog aludni egy évszázadra, a miniszterelnök szemében
ez pusztán családi ügy volt, minthogy a száli törvény [másfélezer évvel ezelőtti frank, azaz
ófrancia törvénykönyv] értelmében nők amúgy sem örökölhetik a trónt.
Akadt annak, mint szokása volt mondogatni, éppen elég gondja-baja anélkül is. Ott volt neki a
pénzügyi csőd, a hajmeresztő pénzügyi csőd, amely a nemzeti vagyon és a nemzeti büszkeség
felőrlésével fenyegetett. Dühöngött az éhínség, szerencsétlenek milliói rágták a falat kenyér
híján. Abban az évben ragyogóan sikerült az Operabál, a színpadi kosztümök brilliánsabbak
voltak, mint valaha.
A parasztok, a mesteremberek, a kalmárok és a színházak leánysereglete egymást túlszárnyalva
sopánkodott rajta, hogy milyen végzetes átkot mondott ki Alcuine tündér az ártatlan
királyleánykára. Az udvari nemesség és a királyi család hercegei éppen ellenkezőleg:
közömbösek voltak. És mindenütt akadtak olyan üzletemberek és tudósok, akik egyáltalán nem
hittek a tündérek határozatában, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem hittek a
tündérekben.
Ezek közé tartozott Monsieur de Boulingrin, a pénzügyi államtitkár is. Akik nem értik, hogyan
kételkedhetett a tündérek létezésében azok után, hogy saját szemével látta őket, azok nem tudják,
meddig képes elmenni a hitetlenség egy racionálisan okoskodó elmében. Ez a Lucretiuson
nevelkedett, Epikurosz és Gassendi doktrináit magába szívott elme gyakran bosszantotta
Monsieur de la Rochecoupée-t hidegvérű afeizmusának (*) fitogtatásával.
— Ha a saját szakállára nem is, legalább a közvélemény szemében legyen hívő – szokta volt
mondogatni neki a miniszterelnök. – Őszintén szólva, kedves Boulingrinem, vannak pillanataim,
amikor nem tudom, kettőnk közül ki a hitetlenebb tündérügyben. Nekem eszembe sem jutnak,
maga meg folyton róluk beszél (...)
Megjegyzés:
Régen eszembe jutott már, hogy a dogmatikus racionalisták tulajdonképpen sokkal
gyökeresebben hisznek Istenben és a transzcendentális dolgokban, mint mások, éppen ezért
tagadják olyan hisztérikusan...
Ilyesmiről vitatkozott egyszer három Nobel-díjas atomfizikus. A kommunista vagy legalábbis
kommunista-szimpatizáns Paul Dirac, aki talpnyalás céljából többször is meglátogatta a
népirtásos Szovjetúniót, a tökéletesen irracionális abszurditás birodalmát, bőbeszédűen kifejtette
az Isten kitalált és fölösleges voltáról szóló materialista közhelyeket. Wolfgang Pauli így reagált:
„O.K., Dirac barátunknak van egy vallása, és annak ez a vezérelve: »Isten nincs, és Paul Dirac
az Ő prófétája.«”
Szerzőnk többek között éppen a szkepticizmusáról híres; csakhogy az ő szkepticizmusa nem
korlátolt, bigott, szimplifikáló és doktriner szkepticizmus.
(*) Afeizmus: szójáték. Atheizmus = Isten létezésének tagadása; fée = tündér; afeizmus = a
tündérek létének tagadása, „tündértagadás”, „nincstündérizmus”.