a csend árnyékában
Írta: Zsefy Zsanett
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 376
a csend árnyékában
egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben
este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat
kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak
ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem
nem volt ott sem ma
se holnap
s a tegnapok
ördögszekér hátán
elmenekültek
titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt
hallgatag
gyengén
összemenve
és a négy évem mellette
óriásnak tűnt
míg egy éjjel
kinyílt minden ablak
s a tükrökre fekete
terítők kerültek