A bosszú
Írta: Gulyás Gábor
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 477
A bosszú
(Helló, Bukowski!)
Pénteken megint lent voltam a kedvenc báromban, és úgy alakult, hogy felszedtem egy csajt.
Általában ez a rögzített forgatókönyv, úgyhogy nem is tudom, miért lepődök meg minden alkalommal. Mary vagy Marta, vagy valami hasonló volt a neve, és formás kis feszes seggéről alig tudtam levenni a szemem. Vékony testű, barna hajú, és úgy a harmincas éveiben járhatott. Bár a mellei lehettek volna jóval nagyobbak, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Nekem is például túl nagy a hasam, fogynom is kéne, de azok a rohadék sörök mindig kinéznek maguknak. Nehéz ellenállni a csábításnak.
Néhány ital után felhívott magához, ami azért viszonylag ritka, mert inkább hozzám szoktunk menni. Beszélgettünk még egy kicsit a konyhában, közben megittuk az összes hideg sört a hűtőből, meg a maradék rumot, aztán vetkőztetni kezdtem. Fogalmam sem volt, hogy miután lekerült róla egy-egy ruhadarab, blúz vagy épp a melltartó, miért akar folyamatosan megszökni előlem, de mivel meglehetősen részeg voltam, és persze felajzott, belementem a játékba. Pucéran kergetőztünk a lakásában, aminek az lett a vége, hogy egyszer csak kilökött a folyosóra. És rám zárta az ajtót.
Egy darabig azt hittem, ez is csak a játéknak a része. Hogy egy valódi vadmacska, aki imádja az ilyen őrült dolgokat közvetlenül a szex előtt, de rá kellett jönnöm, hogy ez most más. Egyszerre dolgozott bennem az alkohol és a vágy, dörömbölni kezdtem az ajtón, hogy engedjen már be. Vagy ha nem, legalább dobja utánam a ruháimat. Meztelenül mégsem mehetek haza. Igazság szerint jobban zavart, hogy rágyújtottam volna, de a cigim és a gyufa meg a nadrágom zsebében. Amúgy sem szeretnék egy szál semmiben idekint várakozni, bárki megláthat. Aztán meg szokás szerint hívják majd a zsarukat, hogy pucéran zaklatom őket.
Kinek kell ez, nem?
Sajnos ez sem hatotta meg. Helyette valami olyasmit kezdett el bentről motyogni, hogy pár hónapja összetörtem a nővére szívét, és hogy ez most egy amolyan bosszúféle akar lenni. Erre hirtelen nem tudtam mit felelni. Persze, lehetséges, hogy megkeféltem. De hát az elmúlt egy évben annyi nővel feküdtem le, hogy tudja már a fene, melyik lehetett a nővére. Hancúrozás után másnap nem hívtam fel, hogy hé, bébi? Úgy gondolom, felnőtt nő, nagyon jól tudja, mivel jár a bárokban ismerkedés. Összetörtem a szívét, na és? Az enyém is már rég romokban, mégsem zárok ki meztelen nőket a folyosóra. Kamatyoljunk egy jót, aztán többé nem látsz – ajánlottam neki még így utoljára, hogy valamivel próbáljam menteni a helyzetet, persze eredménytelenül.
Ahogy ott álltam egy szál farokban a bérház rideg és koszos folyosóján, és már vagy negyed órája folyamatosan ordítottam meg dörömböltem, hirtelen kinyílt az egyik lakás ajtaja. Már csak ez kellett. A kettővel odébb lakó szomszédasszony lesett ki rajta, én meg egyből odaléptem. Egy pillanat alatt befurakodtam a lakásába, és ahhoz sem kellett sok, hogy benne legyek. Klassz kis numerát hoztunk össze, annak ellenére, hogy már ötvenen felül járhatott. Elképesztő szakértelemmel mozgott, és durván állatias hangokat adott ki magából. Remélem, az a hülye némber is hallotta, hogy miből maradt ki. A vén spiné nem bánta a hirtelen jött kufircot, sőt a végén még megittunk egy-egy sört. És adott egy cigit, ami már nagyon kellett az izgalmakra.
Elmentem vécére, majd búcsút intettem neki, és anyaszült meztelenül visszasétáltam az ajtó
elé, ahonnan eredetileg kizártak. Semmi változás. Reménykedtem, hogy Mary vagy Marta, vagy hogyishívják bosszúja tartogat még hasonlóan jól végződő meglepetéseket. Ha jól számoltam, az emeleten öt másik lakás található, és abból minimum még ketten kinyitják, már baromi jó napom lesz. Talán elmegyek a lóversenyre betetőzni a nyerő szériám, vagy otthon írok róla valamit. Igazából időm, mint a tenger. Úgyhogy erőt vettem magamon, és folytattam az ordibálást meg a dörömbölést…