A Balaton csendjei
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 334
A Balaton csendjei
Társasággal sétáltam a parton
nem ittam annyit, hogy élvezzem a tréfát
te sem voltál, hogy átöleld a vállam
a móló néptelen, mint lehetőség leintett
sötét tenyérként nyúlt a víz fölé
csendet kínált, nyugalmat
a csábítás erős volt, kettesben vele
terhem alatt felnyögött a palló
a gyásznak súlya van,
néztem a tó szél horzsolta arcát
hullámzó, lágy tükör
szilánkosra tördelte a holdat, majd
egy szélcsenddel újra összerakta.
Lebegő és hűvös volt a csend
csak sugdolódzó parti fák neszeztek,
cölöpökön sodrás ritmizált
altatót a felriadt keszegnek,
beljebb, a mélyben, ragadozó a sodrás,
óriás tüdőként tófenékre szív
iszapba húz óvatlant és gyengét
a végső búcsú apró buborékját
felszínre küldi, majd zöld
csendjébe létük lemeríti
romló húsúkat vízében feloldja
csontjaikat, mint emészthetetlent
háborgó gyomra
egyszer partra dobja.