Tűnődöm
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 511
Tűnődöm
Tűnődöm, hova szaladtak el
a lassú folyású évek, mint
kelletlen eszelősök, mint
a törölt, a törölt hangulatjel.
Tűnődöm, meddig az élet,
ha szalad a messzeségnek,
ha sosem bátor s mindig
ócska értelmei gyűrűznek.
Tűnődöm, te szerettél-e?
Lassú szemed kék akár
a mámor, és belevillant
életembe és elmosta azt,
mint a zápor.
Tűnődöm, akarod-e
lábad lógatni a semmibe,
s megfürdeni az élet sós,
és mindig hangos tengerében?
Látod, én csak ezt adhatom.
Kevés szó és tűnődés vagyok,
ott, hol az embert parttalan
vágyak mossák és oly hangosak
a sóhajok.
Az ember végül a parttalan
semmi szélén csoszog, és
nem hallja megsüketülten,
hogy hogy zokognak az
angyalok.