794-es dal
Írta: Kovacsevics Mira
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 436
794-es dal
A nyitott ablakon át a szél
vadul
szapul.
Amikor egy zökkenéssel megállunk,
a szél hűlt helyén
égő arcomat mintha korbácsütések érnék,
sápadt arcomon piros színfolt
virul.
A szél száraz illatot hoz felém,
orromon keresztül testembe áramol,
a gyomromban bukfencet vet,
majd elszáll.
Csak egy pillanatnyi űrt hagy maga után.
Szétnyílnak előttem az ajtók, leszállok.
Kócos hajamon még ott a szél gyengéd keze,
és a hullámok a hajamban habot vetnek.