1972

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 393

1972

A Terry, a Vera, meg én
Elfoglaltuk a főteret.
Hosszú haj, farmer, ingmellény.
Sok vágy, kevés önismeret.

Álmatlanság, és dilemma.
Nem ismertünk: nincsen-t, sehol-t.
(Neve Szentháromság tér ma.)
A Béke téren béke volt.

A talált éjből kizuhant
A csend, s némi madártrilla.
Emlegettük Byron urat,
És ködlött József Attila.

Szemünk itta Sugó vizét.
Felugrott, vert egy halacska.
Ízleltük az álmok ízét.
(Közben kiürült a flaska.)

Terry és Vera férfi volt.
Így volt érdekes, így laza.
Mindketten leléptek, bizony,
S velük disszidált a Haza.

Verát kinyírták odakint.
Túlvilági spanglit szív el.
Terry virul. Néha leint.
Német polgár, magyar szívvel.

Valami mozdul valahol.
Most is éjszakában e tér.
Három árnyék ül a padon.
A Terry, a Vera, meg én.