104

104

Egy ledöntött uralkodói szobor, melyet az elégedetlenkedők törtek 104 darabbá
az imént, emlékek között vergődve tenné még a dolgát. A kéz, mely egykor a
dicső utat mutatta és leigázandó területek felé adott irányt, mostanra torz
darab, bogarak között a földet túrja céltalan. A fül, mely hallott dicső szavakat,
mára csak morzsányi részekből áll, a szem, mely egykor hadifoglyok hosszú
sorait méregette dölyfösen, most üres tekintetű, dermedt, repedezett.
Az orr az egyetlen, ami érzékel még. Hajdanán pazar lakomák
(fecskefészek leves és fehér kaviár) illatát is fogadta, mára csak a vér szagát
érzi... a vérét, mely kicsivel a szobor mellől érkezik, szintén a földről, egy
halott diktátor irányából.