Schillinger Gyöngyvér - Rohadjon meg az összes - új könyv
Írta: Fábián József
Közzétéve 6 napja
Schillinger Gyöngyvér
ROHADJON MEG AZ ÖSSZES
Egy negyvenhét éves ügyvéd, Szilágyi Balázs és huszonkilenc éves ügyvédjelöltje, Malik Olga a regény főszereplője, és bár egészen más a családi hátterük és a karakterük, több kapcsolódási pont van közöttük.
Mindketten a családi „örökséggel” küzdenek, Balázs szó szerint is, mindketten a saját erejükből léptek felfelé az ún. társadalmi ranglétrán, és mindkettőjüknek van egy alkoholista az életében (Olga anyja és Balázs gyerekkori barátja).
A regény központi témája a szenvedéstől való megszabadulás, a kitörési vágy és az önmeghatározás. Balázsnál az önmeghatározás kevésbé kifejezett: magabiztos fellépésű ügyvéd, aki a sikerben méri önmagát, mégis elindul benne a változás, érzelmi inkompetenciája miatt kevésbé tudatos módon. Olga hozzá képest pedig talán túlságosan önreflektív, hibás embernek, néha pszichiátriai esetnek gondolja magát, és semmit sem érez biztosnak az életében, sem a személyiségét, sem az életkörülményeit. Identitása kérdéses: jogász vagy író? Mi legyen a következő lépés, ura-e az életének?
Az elköteleződés mindkettőjüknél kérdéses: Balázs szűkösnek érzi a házasságát, Olga fél belevágni a házasságba, miközben a házasságban/jegyességben megpróbálnak teljesíteni, és mindketten a karakterüknek megfelelően próbálják elkerülni, hogy a lábuk alól kicsússzon a talaj.
A cselekményt egy csalásos ügy vezeti (bűnhődés vagy megúszás), kettejük vonzalma, hogy miről szól ez a vonzalom: Balázst elbűvöli Olga törékenysége, Olga talán apafigurát lát Balázsban, de ez a vonzalom végül egy kiábrándító jelenetben „teljesedik ki”, utána Olga hátat fordít az irodának, Balázs számára pedig Olga nosztalgikus emlék marad. A csalásos ügy mindkettőjükre hatást gyakorol, de a bűnhődés, ha lehet így mondani, mindkettőjük számára másképpen következik be, illetve kérdéses az is, hogy létezik-e bűnhődés egyáltalán.
A legnagyobb változás végül az egyik alkoholista mellékszereplő, Manszúr életében következik be, ez hatással lesz mindkettőjükre, a regény felcsillantja a reményt.
Nem könnyed olvasmány, az eddigi olvasói visszajelzések alapján mégis olvastatja magát: a regényre jellemzőek a fordulatok és a feszes párbeszédek.
Schillinger Gyöngyvér
ROHADJON MEG AZ ÖSSZES
- regényrészlet -
IX. fejezet utolsó harmada
… Kiáll az erkélyre, a meztelen nő virágokat ültet át ponchóban, a virágföld lepotyog az alatta lévőhöz, az alatta lévő felkiabál, könyörgöm! Teljesen belátok! Kétemeletes társasház, ami rosszabb, mint a tízemeletes, írja a naplóba, mert mindenki aggódik mindenért. Gyerekkorában azt se tudták, mi az a lakógyűlés. Később hozzáírja, milyen öregesen gondolkodom.
Író leszel te is, mint a nagymamád? Bánk halkan közlekedik a lakásban, sokszor meg se hallja, és úgy összerándul, hogy lecsúszik az öléből a laptop. Olga, én nem settenkedem, te vagy elvarázsolva. Leguggol elé, fejét az ölébe hajtja. Fogd meg a fejem, így. Szeress. Bánk hajába túr. Sűrű haja van, megakad benne az ujja, a szempillája hosszú, nem szokványos, de szép, listázza a fejében, ezt abba kéne hagyni. Ez nem rossz, ne hagyd abba, mondja Bánk, Olga halkan felnevet. Egy pillanatra elkapja egy jó érzés, és ha meg akarja érteni, mi ez, már nincs is. Álmában valaki más megy hozzá Bánkhoz, a társasház kiskertjében, és neki kell boldogságkaput készíteni az esküvőre. A meztelen szomszédtól kér kölcsön virágokat. A meztelen szomszéd felnéz, és azt mondja, mindjárt kisüt, meglátod.
Nem szokott még hozzá ehhez az élethez, talán csak erről van szó. Rendes vaj, nem margarin, téliszalámi. Srí Lanka-i nyaralás. Turkálóból öltözködik, de az Ikeában vásárol bútort. Ha az Ikeában vásárolsz, gazdag vagy. Köntös például. Soha nem volt köntöse ezelőtt. Luxuscikk, mert teljesen jó helyette a kardigán is. Háromfogásos ebéd az anyóséknál, és végig kell enni. Frissen facsart narancslé. Nagyon fontos a friss élelmiszer, magyarázza az anyós, soha nem adok mirelitet ebédre, meg ezeket a tizenvalahány százalékos gyümölcsléket. Ilyenkor fel tudná rúgni.
Biztos, hogy neked való ez a munka, kérdezi az anyósa, szerintem nem vagy az a jogász típus.
Olga tudja, hogy rosszul válaszol, nem azt kellene mondania, hogy munkában másmilyen, és hogy summa cum laude diplomázott, és többet keres, mint az irodában bárki. Nem akarlak bántani, csak ez egy taposós szakma, és majd jönnek a gyerekek, a bölcsi, a betegségek. Nem akarok gyereket, mondja Olga, és az anyós keze egy pillanatra megáll a kávésdoboz felett. Azon csak este gondolkodik, hogy ilyenkor hol van Bánk. Bánk, te eltűnsz, amikor anyukád szemétkedik. Olga, maga mit akar, kérdezi a terapeuta. Megnyomja azt, hogy „maga”. Kívülről hallja, ahogy azt mondja, tudja a faszom. Felfedezi a káromkodás felszabadító erejét. Ez a bíró egy gyökér. Kipontozott mintavégzést küldött ki. Most telefonálgassak, hogy mondd már meg, mi az istent szeretnél? A kirohanásait az irodában tapintatos csönd követi. Nem szoktak hozzá. Balázs behívja a szobájába, hogy a jövőjéről beszélgessenek. Bejelentkeztél már szakvizsgára? Igen. Még mindig jól érzed itt magad? Be akar kebelezni, csak fizetni nem akar érte, írja este a naplóba. Ezen a gondolaton meglepődik. Vajon véletlenül nyújtja előre a lábát Balázs kanapéján ülve, vagy nagyon is számító mozdulatról van szó? Meztelen felület térdtől bokáig. Mindig odanéz. Felemeli a haját, mintha hátra akarná fogni, aztán elengedi. Hol a jutalék? Kivágott felső, magassarkú. Semmi smink, csak a rúzs. Az arca fehér, a szája mályva, piros vagy rozsdabarna. A piros rúzs a szex ígérete. A többi árnyalat ugyanaz, mindig a szexről van szó, vagy arról, amit kapni lehet érte. Egyébként is úgy néznek rá, mintha a főnök szeretője lenne. Csak a gyakornok beszélget vele, mert azt hiszi, hogy neki itt már pozíciója van. Pedig tudja, hogy ez semmi, nagy nulla, és nem lesz több csók.
Balázs túl közel hajol hozzá. Érzi az aftershave illatát. A középkorúak mind használnak aftershave-et. Az illatszer alatt érezni a valódi szagát is, jól elkülöníthető minden mástól. Erős. Talán a tesztoszteron kipárolgása. Olga, kevesebb ügyet vállalunk el, és leépítés lesz. Vagy leszakvizsgázol, mint a szél, és betársulsz. Gondoljad át.
Szülni két gyereket, romantikus regényt írni, ez a másik lehetőség? Bevenni egy doboz Frisiumot, vagy kettőt, megmenekülni, és művészetterápiás foglalkozásra járni egy csoport másik nővel együtt, mint Winona Ryder abban a filmben. Meghalni kétségbeesés nélkül. Vagy úgy, ahogyan a halálra ítéltek. Két injekció, az első után nincs észlelés, kimarad a halál. Meghalni anélkül, hogy észrevennénk. Bánk, nem lenne jó?
Gyógyszerrel rövidebbek az álmok, vagy nem is álmodik. A boldogságkapu csupa elszáradt növény. Mert nem jól öntözte, kedvesem, hát mondtam, hogy el kell árasztani.