Életidomárok - 12. rész
Írta: Szoó Virág
Közzétéve 9 hónapja
Megtekintések száma: 232
DÓRI: Azért az kemény lehet, amibe te belelátsz!
ÉVA: El nem tudod képzelni! Olyan sorsokat ismerek meg, amilyenekkel mezei tanárként nem találkoznék.
DÓRI: Nem készülsz ki attól, hogy kicsit átveszed a gondjaikat?
ÉVA: Igyekszem nem átvenni, csak meghallgatni. Az hihetetlenül felemelő élmény, ahogy megnyílnak, és megtisztelnek a bizalmukkal. Ez szinte mindig meghat. De néha, persze, nehéz kívül maradni, és nem hazavinni a problémáikat. Van, hogy este is felhívnak. És volt már olyan, hogy két órán keresztül a szülő lelkét ápoltam.
DÓRI: Az már nem túlzás?
ÉVA: Lehet. De nem állíthatom le közben. Ha már felvettem a telefont, végig kell hallgatnom. Különben, lehet, hogy nagyobb bajt okozok, mint amekkora eredetileg volt.
BÉLA: (bejön) Sanyikám, hol vagy? Megjöttek az ablakosok!
SANYI: Jövök, egy perc! Ezt most mán összeszerelem.
BÉLA: Az Imre ideges, hogy nem állsz haptákban!
SANYI: Majd megnyugszik! Eddig mi vártuk az ablakosokat, egy percet ők is tudnak várni. Amúgy, már kész vagyok. (megnyitja a csapot, tapogatja a szifont, hogy nem folyik-e valahol a víz) Na, szerintem, most egy darabig jó lesz!
DÓRI: Köszönjük, Sanyi!
ÉVA: Igazán kedves tőled, hogy időt szakítottál ránk is!
SANYI: Lehet, hogy még ma jövök. A főnök mondta, hogy lehet, hogy még ma ideérünk az ablakokkal.
ÉVA: De igazgató úr azt mondta, hogy holnap!
SANYI: Mindent ő sem láthat előre. (összeszedi az eszközeit, Béla segít neki)
BÉLA: Na, gyerünk, Sanyikám, mert nagy balhé lesz! (kimegy)
SANYI: Sziasztok! (kimegy)
ÉVA: Szia, Sanyi! Még egyszer köszönjük!
DÓRI: Lehet, hogy még ma ki kell költöznünk? (kezet mos)
ÉVA: Szerintem, Sanyi túloz. András azt mondta, holnap. Akkor az holnap lesz.
DÓRI: És ha, mint Sanyi mondta, ő sem lát mindent előre? Amióta ez az őrület tart, elég hajszoltnak látszik ő is.
ÉVA: Az biztos, hogy nem könnyű kezdés ez igazgatóként! Még keresi a helyét, és egyből egy ilyen nagy projektet kell levezényelnie tanév közben!
DÓRI: Ja. De ez is csak nálunk fordulhat elő, hogy egy ilyen felújítás nem nyáron, a szünetben zajlik, hanem év közben. Egyszerűen röhej!
NÁNDI: (bejön, kezében péksüteményes papírzacskó) Sziasztok!
ÉVA: Szia, Nándi! Nem tudsz valami információt azzal kapcsolatban, hogy esetleg már ma lecserélnék nálunk az ablakokat?
NÁNDI: (szétteszi a kezét) Szerencsére ehhez a koordináláshoz semmi közöm. A felvételi éppen elég!
DÓRI: Csak mert Sanyi elejtett egy ilyen mondatot, hogy lehet, hogy már ma ideérnek.
NÁNDI: Figyelj! Az biztos, hogy amikor itt vannak, akkor gyorsan dolgoznak. Múlt héten is pikk-pakk kikapták az ablakokat a szomszédotokban, aztán meg hamar be is rakták az újakat.
ÉVA: Akkor a csúszás csak azért van, mert nem mindig jönnek.
NÁNDI: Úgy tűnik. Leülhetek?
DÓRI: Persze. Reggelizzünk együtt! (kis műanygdobozban salátát vesz elő a táskájából, és egy befőttes üveget tesz a hűtőbe)
NÁNDI: Jó étvágyat! (leül az egyik asztalhoz) Szeretném ma is előre jelezni, hogy reggelizésem helyén elszórtan morzsák várhatók.
ÉVA: Köszönjük szépen a szíves előrejelzést! Számítunk a morzsáidra!
NÁNDI: (bólint) Igyekszem!
kis csend, Éva javít valamit, Dóri és Nándi eszik
NÁNDI: Képzeljétek el, hétvégén meg akartuk nézni a gyerekekkel a Cápamese című filmet, mert valaki azt mondta, hogy az jó… Gyerekek! Ha még láttatok butaságot!
ÉVA: Nem tudok véleményt formálni, mert nem láttam.
NÁNDI: Jobb is! Valamikor 10 éve készülhetett, de a címével ellentétben tulajdonképpen nem mese, hanem egy maffiafilm paródiája. De annak meg rossz. Az állatfigurák csak azért kellettek, hogy ne kelljen fizetni a színészeknek. Mert mindegyik hal valamelyik híres színész arcát viselte. A főszereplő Will Smith volt, a főcápa Robert De Niro, a többiek mittudoménkikre hasonlítottak. Az elején megszólalt az az idióta tucctucc zene… A gyerekek nem is értették a poénnak szánt egyáltalán nem vicces szövegeket, úgyhogy egy idő után abba is hagytuk. Szóval, aztán nem néztük végig. Inkább kikapcsoltuk, és játszottunk.
kopognak
ÉVA: Tessék!
BENCE: (benyit, megáll az ajtóban) Jó napot kívánok, Tanárnő! Hoztam a papírt.
ÉVA: Megyek, Bence, egy pillanat!
Bence becsukja az ajtót
ÉVA: Bocsássatok meg, nekem most mennem kell.
DÓRI: Menj csak!
ÉVA: Szerintem pár perc, és visszajövök. (kimegy)
NÁNDI: Nem is értem, olyan buta rajzfilmeket készítenek állítólag gyerekeknek! Megint azt láttuk, hogy azok a mesék voltak az igazán jók, amiket a mi gyerekkorunkban készítettek, nem?
DÓRI: Az biztos, hogy azok jók voltak. Meg az ifjúsági filmek is!
NÁNDI: Azokat mind végig is néztük a gyerekekkel. A kedvencük a Keménykalap és krumpliorr volt egy időben.
DÓRI: Én az Utánam srácokat szerettem! Abból még jelenetet is adtunk elő az iskolai színjátszócsoporttal annak idején. Nagy lázadásnak számított, hogy nem a Kis herceget, vagy valami klasszikus mesét dolgoztunk fel.
NÁNDI: Te is ilyen lázadó természet voltál?
DÓRI: Persze! Mindig szerettem, ha valami szokatlant lehetett csinálni!
NÁNDI: Kár, hogy akkor nem voltál még itt, amikor egy tanári farsangon, talán 20 éve jelenetet csináltunk. Fanni volt az ötletgazda és a rendező.
DÓRI: Tényleg? Miről szólt a jelenet?
NÁNDI: A tanártípusokról, meg a diáktípusokról. Fanni volt a változó személyiségű tanár, mi meg, Szilvi, Lilla, Emese, meg én voltunk a diákok. Én voltam az okoskodó Dökös.
DÓRI: De jó lehetett! Nincs róla felvétel?
NÁNDI: Sajnos nincs. Akkor még nem volt ennyire egyértelmű, hogy mindenről felvételt készítsünk.
DÓRI: De ilyen tanári farsang már nincs is, ugye?
NÁNDI: Á! Szerintem az utolsó talán egy évvel ezután a produkció után volt.
DÓRI: Talán újra lehetne éleszteni az ilyen szokásokat…
ÉVA: (visszajön mondat közben) Milyen szokásokat kellene újraéleszteni?
DÓRI: A tanári farsangokat.
ÉVA: Hát, volt, amelyik tényleg jó hangulatú volt, de volt, amikor néhány kolléga elég alpári módon viselkedett.
NÁNDI: Én ilyenre nem emlékszem.
ÉVA: Mert az még azelőtt volt, hogy te idejöttél! Ebből is látszik, hogy milyen fiatalok vagytok még! Én körülbelül harminc éve vagyok itt, és azóta rengeteg minden megváltozott.
NÁNDI: Már csak amióta én igazgatóhelyettes vagyok, legalább négyszer változott meg az iskola neve és háromszor a fenntartója. (nevetgél)
ÉVA: Az más kérdés! De az tényleg vicces! És értelmetlen.
DÓRI: Tehát abszurd.
NÁNDI: Gyerekek! Nem kell vele foglalkozni, hogy abszurd! Az egész élet az! Ha csak teszed a dolgod, aztán az idiótaságokkal meg nem foglalkozol, akkor egész jól el lehet lavírozni. (a csaphoz megy, kidobja a süteményeszacskót, megmossa a kezét) Na! Megyek! Tisztelt hölgyeim! Köszönöm a kellemes társaságot!
DÓRI: Bármikor! Szép napot, Nándi!
NÁNDI: Nektek is, sziasztok! (kimegy)
DÓRI: Azért ez olyan jó, hogy idejár reggelizni! Szerintem halálra unja magát az irodájában.
ÉVA: Egy időben terjedtek is a pletykák, hogy Fannival is, Sárival is, Esztivel is összeszűrte a levet.
DÓRI: Azért, mert idejár beszélgetni? Milyen gondolkodású lehet, aki ilyeneket terjeszt?
ÉVA: Pedig, mi még nem panaszkodhatunk. Kisebb feszültségeken kívül elég jól megvan a tanári kar. Bár nem egy irodában vagyunk.
DÓRI: Talán pont ezért vagyunk meg jól. Tizenegyen, meg hatan a kisebb irodákban könnyebb jó közösséget kialakítani. Az meg tök jó, hogy szakmai anyagokkal is tudjuk egymást segíteni, mert mindenki megosztja, amit kidolgozott. Szerintem itt már mindenki legalább három portfóliónyi anyagot kidolgozott.
ÉVA: Hát, én is tulajdonképpen ezért döntöttem úgy, hogy jelentkezem a mestertanárira. Mert ha már ennyi energiát áldoztam erre az angol nyelvű törire, akkor legyen valami eredménye. Teljes tananyagok, szószedetek…
DÓRI: Szószedeteket is készítettél?
ÉVA: Muszáj volt, mert hogyha beírod, vagy beírja akár a gyerek a szótárba az ismeretlen szót, akkor ki fogja hozni, csak, ha egy leckében van, mondjuk 40 szó, mert olyan is van (de van, akinek még több, főleg itt a legelején), akkor azzal elmegy az összes töritanulásra fordítandó ideje. Nem beszélve arról, hogy a szótár kihozza egy csomó jelentését az adott szónak. A gyerek meg, lehet, hogy megáll az elsőnél, és nem is veszi észre, hogy az a jelentés nem illik a szövegbe.
DÓRI: Vagy nem is érdekli.
ÉVA: Igen, olyan is lehet. Sőt, egy idő után biztos, hogy nem érdekli, mert mire végigbogarászná az összes jelentést, és rájönne, melyik jó, addigra megőszül. Úgyhogy leckénként készítettem szószedeteket.
DÓRI: És egy általános töri szószedet nincs valahol, amit használhatnának?
ÉVA: Nincs, egyáltalán nincs.
DÓRI: Németből sincs?
ÉVA: Szerintem abból sincs. De, mivel a német nemzetiségi nyelv, abból legalább tankönyvek vannak, mert minden nemzetiségi nyelven léteznek tankönyvek.
DÓRI: Az angol meg nem nemzetiségi nyelv.