Vörös szőnyeg
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 4 hónapja
Megtekintések száma: 273
Vörös szőnyeg
A kisfalu életét úgy kavarta fel az izgalom, mint begőzölt konyhás néni a több napos sűrű levest ételosztás előtt. A kastély gondnoka kormányhű embereket keresett fel a faluban egy bizonyos munka elvégzéséhez. Az érintettek végül összegyűltek a kastély előtt. Dániel, a kastélygondnok végignézett a tisztelt egybegyűlteken, és feltűnt neki valami, helyesebben valakinek a hiánya.
- Hol van Tóni? Nagy szükségünk lenne most a hatalmas testi erejére. A többiek feszengtek, majd az egyik idősebb asszony így szólt:
- Kiment idegenbe dolgozni! Pedig mennyit bizonygatta, hogy nincs az a pénz, amiért elhagyná szép hazáját!
- De van – vetette közbe egy másik asszony. – Az új macája kapott egy levelet a számítógépen, hogy nyert egy trópusi utazást, és hozzá félmillió dollárt. Csupán a bankszámlája számát kell megadnia hozzá, hogy utalhassák neki a pénzt. Az a hülye tyúk persze meg is adta sebtében, na azóta Tóni osztrákban keveri a betont sebesen! - Erre mindenki kacarászni kezdett, de a kastélygondnok leállította őket:
- Oké! Tóni hiánya nagy veszteség számunkra, de ami fontosabb, egy hét múlva ide látogat nagyszerű vezetőnk, és magával hozza az új kínai elnököt is.
- Oszt minek? Ha engem kérdezel, már így is túl sok kínai van az országunkban, üzlet és ember egyaránt, és szerintem ez a kastély túl nagy kínai büfének – jegyezte meg Jocó tudálékosan. - A kastély gondnoka szúrós szemekkel nézett Jocóra.
- Azt mondtam, az elnök jön látogatóba és nem a főszakácsa! A lényeg az, hogyha minden jól megy, akkor a küldöttséget befektetők követik majd, akik fel fogják virágoztatni ezt a helyet. Mivel a fogadás és a tárgyalások ebben a kastélyban zajlanak majd, ezért a polgármester utasítása szerint a mi dolgunk lesz kitakarítani, és rendbe tenni. - Az összegyűltek feszengve nézték a hatalmas épületet, és hirtelen sajogni kezdett a derekuk, a hátuk, a lábuk. Sokat dolgoztak az elmúlt napokban a saját kis földjeiken és kertjeikben. Jocó ismét megszólalt:
- Ácsi! Ha nem csal az emlékezetem, a polgármester úr takarítással foglalkozó vállalkozása a múlt hónapban pályázaton nyert sok milliót. Miért nem ők güriznek itt? Hol vannak most azok a szorgos kezek? - Erre mindenki bólogatni kezdett. A kastélygondok érezte, hogy kezd meginogni a tekintélye, és így az állása veszélybe kerülhet.
- Jocó! Értem, hogy fáradt vagy és legszívesebben egy sörrel a kezedben henyélnél a napágyadban, de gondolj bele, amíg mi itt vitatkozunk egymással, addig idegenből érkezett emberek még ezt a munkát is elveszik előlünk. És szerinted hogy’ nézne ki az, hogy egy rakás barnabőrű alak szépítgeti a mi kis kastélyunkat?
-Ennél a pontnál a Dóci család feje hangosan köhintett, mire a kastélygondnok gyorsan korrigált: - Nem rátok gondoltam! Ti jó káderek vagytok! - Ekkor újra a tömegre nézett: - A polgármester nagy jutalmat ajánlott a munkátokért cserébe!
Fejenként négy zsák krumplit! - Az emberek egymásra néztek. Ez ám a jutalom, és még nincs is a választás. Ujjongva követték a kastély gondnokát az épületbe, s négy napi nehéz munkával kirittyentették az épületet. A büszke munkások végül kiöltözve várták a küldöttséget, de az nem jött, helyette teherautók érkeztek bútorokkal és más használati tárgyakkal. Ők meg csak álltak a bevezető út két oldalán, mint a kiöltözött faszentek. Jocó morogva szólalt meg.
- Na, ennek az elnöknek több bútora van, mint egy szállodának! - Erre mindenki felkapta a fejét, mire a gondnok erélyesen megragadta a vállát, majd elküldte őt a falu túlvégére, a bezárt vasútállomásra menetrendet ellenőrizni. Végül megérkezett a polgármester is a támogatásból vett mercijével. A kis csapat elébe állt.
- Köszönöm a lelkes munkájukat! És a miniszterelnök úr is köszöni önöknek! A kínai elnök sajnos ma nem tudott eljönni, de támogatásáról biztosította a falut.
Várhatóan ez lesz majd a küldöttség szállása, de érkezésükig ki fogjuk adni a kastélyt, ezzel is fellendítve a hazai turizmust. És mielőtt még kiosztanám a jutalmat, tapsoljuk meg Dánielt, a mi nagyszerű gondnokunkat, aki nélkül ez nem valósulhatott volna meg. - Mindenki lelkesen tapsolt, és a krumplis zsákok is kiosztásra kerültek. Dániel külön jutalmat is kapott, a gondnoki épület tulajdonjogát és fizetésemelést. A kis munkáscsoport végül kapun kívül találta magát, és elindult hazafelé krumplis zsákjaival. Jocó ekkor érte őket utol lihegve.
- Az állomáson a menetrendek teljesen rendben vannak! - Erre mindenki kuncogva rázta a fejét. Végül ő is megkapta a maga krumpliadagját, és mindent elmondtak neki, amiről lemaradt. Jocó így szólt:
- Azért Dániel igazán megköszönhette volna, hogy kipofoztuk az új kecóját. Vagy legalább is kérhetett volna még több krumplit nekünk. - De erre a többiek már nem figyeltek. Örültek annak, hogy nem kell egy ideig piacra menniük.