Viktor Fischl
Írta: Köves István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 240
Katalógus cédulák
Viktor Fischl
Amikor az úgy volt, hogy ami úgy volt, az úgy volt,
s végre Prágába, a ki tudja milyen száz tornyai közé,
a nagyon baráti Csehszlovák Népköztársaság
nagyon baráti fővárosába utazhattam, ezúttal civilként,
mindössze ötszáz kilométer s még a kék útlevelem is elég volt hozzá,
már nem tudtam kezet szorítani az ünnepelt író Fischl elvtárssal,
mert addigra ő eltűnt onnan, de annyira eltűnt,
hivatalosan még csak kérdezősködni sem lehetett utána,
lelépett, disszidált, emigrált, olajra lépett, lefalcolt,
nyoma veszett, kiküldetésből nem tért haza, megpattant,
üzent a rádióban: a szabad világot választotta,
lelécelt, röviden: eltűnt, mint gyorséttermekből a sótartó.
Annyi év, utazás és rendszerborulás(co) után,
most már Jeruzsálembe kell repülnöm, ha látni akarom őt,
ciprusok árnyékában él ott, pineák, virágzó mandulafák alatt,
a Jaffai kapu közeli ciklámen- és kökörcsin-mezőkön méláz,
egy sarki kioszkba jár újságot vásárolni reggel, mellé teát, forralt bort
(ha kihűlt, mit sem ér!), talán még pipadohányt is kér barátjától,
a nyers juhgyapjúból szőtt burnuszba burkolózó félkarú arabtól.
Jó ott neki, mert, mint írja, ott semmi sem lehetetlen, hol
kaftános aggastyánok tarkójukra tolt széles karimájú kalapjuk alatt
nem csodálkoznak, ha kérésükre nem felel az Úr,
az unokák álmukban megérinthetik füstbement nagyanyjuk kötényét,
s akár még az is megeshet, hogy az emlékezés és a felejtés közt
remegve bolyongó öreg írót én ott majd magamhoz ölelhetem,
s nagy tisztelettel, végre, meglapogathatom Fischl úr hajlott hátát.