Védtelenül
Írta: Csontos Márta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
VÉDTELENÜL
A fák már levetkőztek,
a fény is Krisztus szakálla
mögé bújt, a megfagyott
harangokba beköltözött
az ördögűző szél.
Ott ülök én is a valóság
árnyékán, a történelmi
hajnal megint késik.
Jobb ha én is rejtőzöm,
s hallgatom, ahogy a Nagy
Irritátor, győztes alteregóm,
a sorokban helyettem félrebeszél.
Fázom. Már minden réteget
magamra húztam, mégis, egyre
jobban látszik bennem a meztelenség.