Vaskarika, kultúracél

Írta: Pődör György


Közzétéve 11 hónapja

Megtekintések száma: 657



VASKARIKA, A KULTÚRACÉL

Találkozásom Rozán Eszterrel, a vasi kultúra egyik mindenesével.

Balló és Barátai költészetnapi összejövetelén, a Szimfónia kávézóban találkoztam személyesen először Rozán Eszterrel, a versbarát kör hagyományos rendezvényén. Négy vasi költő mutatkozott be az est folyamán, Czetter Ibolya ismertette a magyar költészet ünnepének történetét, Bujtás Ervin és Háklár Dóri csodálatos dalaikkal kápráztatták el a közönséget, a jelenlevők pedig szokás szerint felolvashatták kedvenc verseiket. Megfogott a hangulat varázsa, s elhatároztam, a SZEMLÉZŐBEN bemutatom tevékenységét és a miliőt, ahol mindig elérhető. Művelődésszervező, fejlesztő biblioterapeuta és író.

1.Kérem, pár gondolattal mutassa be önmagát, rövid életrajzi adatokkal, amennyiben ezek publikusak, hogy a Hetedik irodalmi folyóirat megismerhesse Önt!

Szombathelyen születtem, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szereztem diplomát művelődésszervező szakon, majd a Pécsi Egyetemen elvégeztem a művelődési- és felnőttképzési menedzser szakot. A Kaposvári Egyetemen biblioterapeuta képzésre jártam. A Magyar Reumabetegek Egyesületének elnökeként tevékenykedem, rendszeresen írok a Vaskarikába, irodalmi folyóiratokba, saját blogot és YouTube-csatornát vezetek, köteteket publikálok, irodalmi esteket szervezek, hangjátékokat készítek, ukulelén (húros hangszer) játszom, zenekarommal különböző eseményeken adunk elő. Szeretem a természetet, szeretném minél jobban megismerni a körülöttünk élő állatokat, növényeket, és szenvedélyem az olvasás.

2.Mit jelent Önnek Vas Vármegye, Szombathely és az irodalom?

Fontos tartom, hogy az ember megismerje szűkebb és tágabb környezetét, hogy valóban otthon legyen benne. Ebbe beletartozik a kultúra, a történelem, a földrajz, az élővilág, az emberek. Minden település rejt olyan értékeket, melyek egyediek, vagy éppen felfedezésre várnak, és érdemesek arra, hogy megőrizzük az utókornak, legyen az egy védett virág, egy régi épület, egy különleges utcarészlet, vagy tárgyi emlék. A lényeg, hogy nyitott szemmel járjunk, és képesek legyünk meglátni a szépet. Bár életünk egyre jobban áttevődik a virtuális világba, nem szabad elhanyagolnunk a fizikai valóságot sem, hiszen elsősorban itt élünk. Az irodalom és Szombathely szorosan összeforr munkásságomban, jó néhány történetem a városban és a megyében játszódik, vagy éppen itt zajló események adnak ihletet. Ugyanakkor, hogy emberi mivoltunk univerzalitásának is teret adjak, a regényekben a megyén, sőt országon kívülre is kalandozom.

3. Leggyakrabban a Vaskarikában találkozhatunk nevével. Korábban törtem azon a fejemet, mit is jelent a „vaskarika” (gyermekkorunkban kopott kerékabroncsként hajtottuk az úton) és a „kultúracél”. Közelebb hozná olvasóinkhoz ezeket a fogalmakat!

Van egy mondás „Fából vaskarika”, ami arra utal, hogy valamilyen lehetetlen feladatra vállalkozunk. Nos, a mi esetünkben nem így volt, amikor alapító társaimmal 2008-ban elhatároztuk, hogy létrehozunk egy online kulturális újságot, mivel mi tudtuk, hogy ez nem lehetetlen feladat. A név abból ered, hogy elsősorban vas megyei eseményekkel foglalkozunk, de tevékenységünk kiterjed a megye határain túlra is, vagyis kerek, mint a karika. A kultúracél pedig arra utal, hogy a kultúra által képesek vagyunk úgy megedződni, mint az acél.

4.Az említett Vaskarika rendkívül változatos, izgalmas és figyelemre méltó tartalommal rendelkezik. Elmondaná, hogyan alakult ki ez a felépítés? Kik és hogyan szerkesztik?

A Vaskarika főszerkesztője Büki László, kultúrával, életmóddal, sporttal, tehetséggondozással foglalkozunk, de nyitottak vagyunk bármilyen témára, ami érdekli az olvasókat. Másik fő csapásirányunk a turizmus, ezen kívül rendszeresen beszámolunk a városban és a megyében zajló eseményekről, jó a kapcsolatunk a különböző intézményekkel, az elmúlt 15 év alatt sikerült kiépítenünk a kapcsolati hálónkat. Mivel munkáink online felületen jelennek meg, otthonról dolgozunk, de évente több alkalommal szervezünk személyes találkozót is kollégáink részvételével. Úgy gondolom, a Vaskarikának sikerült elfoglalnia méltó helyét a város és a megye életében, szinte lehetetlen felsorolni, hogy hány fesztiválon, kulturális és egyéb eseményen, sajtótájékoztatón, bemutatón vettünk részt és tudósítottunk.

5.Zenés irodalmi rendezvényei Rozán Eszter és barátai invitálják a nézőket, hallgatókat a Berzsenyi Dániel Könyvtárba, nagy sikerrel! Beszéljen ezekről a rendezvényekről!

Az 1994-ben induló, azóta legendássá vált SzóKöz Rádió alapításánál is ott voltam, ahol 1995-ben egy folytatásos hangjáték-sorozat írásába kezdtem Nándor-család címmel (a Szabó család mintájára), melyet rádiós kollégáimmal adtunk elő. A rádiójáték egy szombathelyi család életét mutatta be, a hallgatók megismerkedhettek a család hétköznapjaival, ügyes-bajos dolgaikkal, problémáikkal, örömeikkel, bánataikkal. A SZÓKÖZ Rádió megszűnésével 2006-tól a Berzsenyi Rádióban folytattuk tevékenységünket, majd annak feloszlásakor, 2013-ban kiléptünk a nyilvánosság elé. Előadásainkat ekkor már nem hanganyagként rögzítettük, hanem személyesen léptünk és lépünk fel mind a mai napig a közönség előtt. Továbbra is megőrizzük a hangjáték jelleget, vagyis a szöveget felolvassuk, mint egy stúdiófelvételen, az effektek hol számítógépről jönnek, hol magunk állítjuk elő, a nézők igazi rádiójáték élményben részesülhetnek, úgy, hogy láthatják a karaktereket is. Az előadásokat zenéléssel egészítjük ki, vagy önállóan zenélünk.

6. Mit jelenthet az egyszerű olvasónak a „biblioterapeuta” tevékenység a hétköznapokban?

Erről oldalakat lehetne mesélni, dióhéjban annyit mondanék, hogy a művészetterápia egy fajtája, a biblioterápia szó könyvekkel való gyógyítást jelent. Az irodalmi művek által kiváltott érzelmek, gondolatok terápiás hatással bírnak, ezeket dolgozzuk fel csoportos vagy egyéni terápiás foglalkozásokon. Egy történetbeli karakter, aki hozzánk hasonló problémával küzd, irányt mutathat nekünk. A biblioterápia segíthet különböző krízishelyzetben lévő embereknek, például gyerekeknél tanulási nehézségek leküzdésében, szülők válásának feldolgozásában, bármely korosztályban a gyászmunkában, felnőtteknél munkahely elvesztésénél, időskori problémáknál stb.

7.Izgalmas és színes a blogja is. Milyen tartalmakat oszt meg ott olvasóival?

Saját gondolatokat, verseket, elbeszéléseket, velem kapcsolatos tevékenységeket, tudnivalókat növényekről, a körülöttünk lévő világról, és minden olyan dologról, ami nem csupán engem foglalkoztat, hanem szélesebb érdeklődés övezi.

8.Megjelent könyvei(Hullám sodorta álmok · Megfognám a kezed nyári éjszakán · És akkor hirtelen · Mielőtt kiapad · Albatrosz szabad · Hotel Csillagfürt · Nem jött el . Golgotavirág. Amanda . Tilosban . Maroknyi heroin) életkönyvek, izgalmasak és keresettek. Ha jól tudom, a tizenegyediknél tart? Beszéljen róluk!

Nyomtatásban 11 kötetem jelent meg eddig, de van egy e-kötetem is, mely haibunokat tartalmaz. Nehéz pár mondatban összefoglalni 12 könyv tartalmát. A 12 kötetből 2 trilógia, vagyis 3-3 kötet összefügg egymással, ugyanakkor önállóan is olvashatóak. A történetekben rengeteg témával foglalkozom: társadalmi kérdésekkel, mint például a munkanélküliség, válás, szülő-gyerek, szülő-tanár viszony, alkoholizmus, külföldre vándorlás. A Mielőtt kiapad című könyvben a klímakatasztrófára szeretném felhívni a figyelmet, de írok krónikus betegségekről, titokzatos nyaralásokról, történelmi és híres személyekről is. Több regény műfaja krimi Kovács Gáspár felügyelővel, a bűnügyek azonban sokkal mélyebb rétegeket rejtenek.

9. A könyveinek a Szülőföld a kiadója. Hogyan találtak egymásra?

Fábián Mária: Született nagymamák című kötetének bemutatóján találkoztam először Farkas Csabával, a Szülőföld Kiadó igazgatójával. Akkor már az első regényen dolgoztam, és megkérdeztem tőle, hogy kiadná-e. Egy krónikus betegségről, a rheumatoid artritiszről írok benne, egy angoltanárnő, Opál sorsán keresztül. Hogy izgalmasabb legyen, egy gyilkosság is történik, ekkor lép először színre Kovács felügyelő. Farkas Csaba a kézirat elolvasása után teljesen belelkesedett, így 2014-ben megjelent a Maroknyi heroin.

   

Büki László fotója


10. Szerzőként,közéleti emberkén milyen jövőképpel
rendelkezik? Beszéljen terveiről!

A történelem folyamán az emberiség mindig sokat merített a kultúrából, művészetből, irodalomból. A mai világban még nagyobb szükségünk van rá, hogy kapaszkodóink legyenek. Egy vers, egy regény vagy akár egy zenemű nemcsak kikapcsolódást kínál, hanem irányvonalat nyújt az élet értelmének megtalálásához, a túléléshez. Mindenképpen folytatni szeretném az eddigieket, amíg lehetőségem van rá.

A hétköznapi ember nem is sejti, milyen nagyszerű emberek veszik körül, s mennyire gazdag és széles palettájú a tevékenységük. A mi feladatunk, hogy felhívjuk reájuk a figyelmet, kapcsolatokat teremtve az alkotók és a befogadók között. Szemlézgetve szűkebb és tágabb környezetemben, mindig akadok olyan csodálatos emberekre, akik időt és fáradságot nem sajnálva teremtik meg a katartikus pillanatokat a nézők, hallgatók számára. Amíg akadok ilyen emberekre, közösségekre, addig érdemes foglalkozni ezzel, mert a kultúrában manapság ingerszegénység figyelhető meg, s ennek következményei beláthatatlanok. Köszönöm Rozán Eszternek és barátainak,hogy elhitették velem,érdemes hinni, tenni a befogadó emberekért.