Vasi Ferenc Zoltán élményversei

Írta: Németh Dezső


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 296



Vasi Ferenc Zoltán Élményversei

A 36 oldalas kis füzetben 34 Élményverssel jelentkezett a költő, amelyeket 2020-ban jelentetett meg.

Korunk lírai korlátlansága mellett Vasi élménylírája nem különcködő újat kereső erőltetésbe rokkant szövegelés, hanem ihletett igazi kitárulkozás. Vasi Ferenc Zoltán mindenfélesége most a misztikum mámoros elesettségét sugallja felénk… „A legerősebb fájdalom,/ amikor csírát bont a reggel.” (Élm. II.). Írja, mert ébredése a kábultság után kínná válik; rádöbben nincs meg a semmije igazsága, és az Emberiség! emberségét hiányolja. Mámoros elesettsége ihlettel telített. Költői szava néha könyörgéssé, néha keserű közönnyé, néha ironikus bölcselkedésé fajul a megélt életélmények terhei alatt. „Az alkonyi fák az isteneké.”, de „A lelopott gyümölcs zengőn tudja,/ az élet csontkemény , csontsovány.” (Élm. V.)

A szürrealista ziláltság mocsarában fellobbanó lidérces lángok világítják meg verseinek lényegét az elhagyatottságot.

Vasi öntudatlanul őszinte és tudatos hiánykereső. „Madarak csipkedik hallásom selymét.” Ezzel a gyönyörű lírai sorral vezeti be őszinte és emberi kitárulkozását: „Bíborbársonyan hívogat az öled.” aztán „elvesztem fejem józanságát és mértékét.” (Élm. X.)

Megfeddhetnénk tört befejezetlen gondolatai miatt, de ha mélyebbre nézünk egy költőt látunk ingázó kétségei között; kocsmapultra könyökölve mormogja el panaszait, akit a rendőrök is bántalmaztak és jóhiszeműségét kihasználva társai is ellopják értékeit... Vélt vagy valós igazságtalanságai mélykútból pislogó csillagok, lenézünk a mélybe; ott lebeg, aranylik a megfejthetetlen költői ragyogás, de nem tudjuk mire vélni. „Ha a lényeglátás lényegre is tör,/ abban leli örömét, hogy igazat vél-” (Élm. XI.)

Egyszemélyes mitológia? Egyik szívében az istentelent, a másik szívében az istenest hordozza. Vasi Ferenc Zoltán megsejtett valami az egyiptomi vallásfilozófiából a Memfiszi Teológiából, ahol a varázsszöveg éltető erejű, és ahol a teremtő PTAH istenben nyernek alakot az isteni erők… „Életre kel az, amit a teremtő szív kigondol, és az isteni nyelv kimond.”*

Ebben az aspektusban a szív gondolkodik és a nyelvvel együtt teremt. Pascal egyik aforizmája így szól: „Akinek nincs szíve, az csak a fülére hallgat.” Mennyire igaz. Vannak emberek, akik csak a fejükkel, de vannak olyanok, akik a szívükkel is gondolkodnak. A szívemberek világa virágos, derűs és segítő, a fülemberek világa sivár, árnyékkereső és haszonleső. Vasi Ferenc Zoltán a szívemberek világát keresi, az immanes szeretetet, ahol egyaránt megfér az isten és az ember esendőségével és bűnösségével együtt. „Otthon az, ahol biztonság van./ És beállítanak a kísértők,/ hogy vigyenek ezt-azt, majd belső vádló, hogy mit követtél/ el másutt. Védtelen-végesül.” (Élm. XIII.)

Érdemes olvasni Élményverseit; rövid, sugallatokból kicsillant csodaféleségek. Angyalok, szentek, Isten, de a „Vérbeli költő pinát kíván” és „Vígan kaszabol a kurva hatalma.” (Élm.XXV.) írja obszcén őszinteséggel, mert nem szépeleg, kimondja a nem kívánatost és így válik hitelessé a „Világméretűen senki”, az Élményverseit papírra vető Költő!

Itt be is fejezhetném a teljességet nélkülöző elemzésemet…

De ez a befejezés a befejezetlenséget sugallja, mert nem lehet szó nélkül hagyni a kötet XXXIV. istenes versét, amely a Krisztussal történő találkozás Élményverse.

Nem ez az egyetlen istenes vers a kötetben. Talán nem tematikusan, hanem önfeledten, ráérzés-szerűen készítette elő ezt a terjedelmében kicsi, de mondanivalójában nagy verset.

 

Élményvers XXXIV.

 

Szenvedő Krisztusom! –

jártam Nálad Isten mezején,

a hegyen, az égi kaszálón.

Fáztál.

Megosztottam Veled orosz nyakú

kardigánom, s láttam átvérzett

Szíved.

Mondtad: az Atya tud minden

gabonaszemről, ne dézsmáljak sokat.

Te tudod és előre látod,

ki a bűnös, milyen tragédia

várható…

 

És alászálltam –

vigyázva útra vezettél,

s én áhítom újra a találkozást.

 

Vasi Ferenc Zoltán Önön Krisztusa… Meghitt találkozása Krisztussal a versben léleknyitó eseménnyé válik, és egyszerűen elragadó. Nem azért jött a megváltóhoz, hogy kérjen; amikor látja a fázó Krisztust, leveszi orosz nyakú kardigánját, hogy megossza vele, szorosan mellé ül, hogy mindketten elférjenek a kardigán alatt, hogy együtt melegedjenek. A költő látja Jézus meghatottságát: (átvérzett Szíved). De Jézus ismeri a költő emberi gyarlóságát is és figyelmezteti, hogy túl sokat ne dézsmáljon a gabonaszemekből, mert az Atya tudja, hogy mennyi van… Aztán alászáll a költő, eligazítva Jézus által emberi módon a kijelölt úton, de visszavágyik az égi kaszálóra, a hegyre. A szent és a profán gondolkodás égi és földi szinkretizmusa ez a vers; a magasztos isteniség és a természetes egyszerűség egyaránt jelen van a költő mitologikus képzeletében.

Vasi Ferenc Zoltán költészete hűen tükrözi egyéniségét és életét.

„Jézus királysága gazdatiszti intézmény./Aki járt nála, tudja, mi a világrend.”(Élm.XXXIII.)

Aki hiteles és különleges lírát keres, annak szívvel ajánlom Vasi Ferenc Zoltán Élményversek című füzetét.

 

Budapest 2022. április 22.