Vasi Ferenc Zoltán élményversei
Írta: Németh Dezső
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 507
Vasi Ferenc Zoltán Élményversei
A 36 oldalas kis füzetben 34 Élményverssel jelentkezett a költő, amelyeket 2020-ban jelentetett meg.
Korunk lírai korlátlansága mellett Vasi élménylírája nem különcködő újat kereső erőltetésbe rokkant szövegelés, hanem ihletett igazi kitárulkozás. Vasi Ferenc Zoltán mindenfélesége most a misztikum mámoros elesettségét sugallja felénk… „A legerősebb fájdalom,/ amikor csírát bont a reggel.” (Élm. II.). Írja, mert ébredése a kábultság után kínná válik; rádöbben nincs meg a semmije igazsága, és az Emberiség! emberségét hiányolja. Mámoros elesettsége ihlettel telített. Költői szava néha könyörgéssé, néha keserű közönnyé, néha ironikus bölcselkedésé fajul a megélt életélmények terhei alatt. „Az alkonyi fák az isteneké.”, de „A lelopott gyümölcs zengőn tudja,/ az élet csontkemény , csontsovány.” (Élm. V.)
A szürrealista ziláltság mocsarában fellobbanó lidérces lángok világítják meg verseinek lényegét az elhagyatottságot.
Vasi öntudatlanul őszinte és tudatos hiánykereső. „Madarak csipkedik hallásom selymét.” Ezzel a gyönyörű lírai sorral vezeti be őszinte és emberi kitárulkozását: „Bíborbársonyan hívogat az öled.” aztán „elvesztem fejem józanságát és mértékét.” (Élm. X.)
Megfeddhetnénk tört befejezetlen gondolatai miatt, de ha mélyebbre nézünk egy költőt látunk ingázó kétségei között; kocsmapultra könyökölve mormogja el panaszait, akit a rendőrök is bántalmaztak és jóhiszeműségét kihasználva társai is ellopják értékeit... Vélt vagy valós igazságtalanságai mélykútból pislogó csillagok, lenézünk a mélybe; ott lebeg, aranylik a megfejthetetlen költői ragyogás, de nem tudjuk mire vélni. „Ha a lényeglátás lényegre is tör,/ abban leli örömét, hogy igazat vél-” (Élm. XI.)
Egyszemélyes mitológia? Egyik szívében az istentelent, a másik szívében az istenest hordozza. Vasi Ferenc Zoltán megsejtett valami az egyiptomi vallásfilozófiából a Memfiszi Teológiából, ahol a varázsszöveg éltető erejű, és ahol a teremtő PTAH istenben nyernek alakot az isteni erők… „Életre kel az, amit a teremtő szív kigondol, és az isteni nyelv kimond.”*
Ebben az aspektusban a szív gondolkodik és a nyelvvel együtt teremt. Pascal egyik aforizmája így szól: „Akinek nincs szíve, az csak a fülére hallgat.” Mennyire igaz. Vannak emberek, akik csak a fejükkel, de vannak olyanok, akik a szívükkel is gondolkodnak. A szívemberek világa virágos, derűs és segítő, a fülemberek világa sivár, árnyékkereső és haszonleső. Vasi Ferenc Zoltán a szívemberek világát keresi, az immanes szeretetet, ahol egyaránt megfér az isten és az ember esendőségével és bűnösségével együtt. „Otthon az, ahol biztonság van./ És beállítanak a kísértők,/ hogy vigyenek ezt-azt, majd belső vádló, hogy mit követtél/ el másutt. Védtelen-végesül.” (Élm. XIII.)
Érdemes olvasni Élményverseit; rövid, sugallatokból kicsillant csodaféleségek. Angyalok, szentek, Isten, de a „Vérbeli költő pinát kíván” és „Vígan kaszabol a kurva hatalma.” (Élm.XXV.) írja obszcén őszinteséggel, mert nem szépeleg, kimondja a nem kívánatost és így válik hitelessé a „Világméretűen senki”, az Élményverseit papírra vető Költő!
Itt be is fejezhetném a teljességet nélkülöző elemzésemet…
De ez a befejezés a befejezetlenséget sugallja, mert nem lehet szó nélkül hagyni a kötet XXXIV. istenes versét, amely a Krisztussal történő találkozás Élményverse.
Nem ez az egyetlen istenes vers a kötetben. Talán nem tematikusan, hanem önfeledten, ráérzés-szerűen készítette elő ezt a terjedelmében kicsi, de mondanivalójában nagy verset.
Élményvers XXXIV.
Szenvedő Krisztusom! –
jártam Nálad Isten mezején,
a hegyen, az égi kaszálón.
Fáztál.
Megosztottam Veled orosz nyakú
kardigánom, s láttam átvérzett
Szíved.
Mondtad: az Atya tud minden
gabonaszemről, ne dézsmáljak sokat.
Te tudod és előre látod,
ki a bűnös, milyen tragédia
várható…
És alászálltam –
vigyázva útra vezettél,
s én áhítom újra a találkozást.
Vasi Ferenc Zoltán Önön Krisztusa… Meghitt találkozása Krisztussal a versben léleknyitó eseménnyé válik, és egyszerűen elragadó. Nem azért jött a megváltóhoz, hogy kérjen; amikor látja a fázó Krisztust, leveszi orosz nyakú kardigánját, hogy megossza vele, szorosan mellé ül, hogy mindketten elférjenek a kardigán alatt, hogy együtt melegedjenek. A költő látja Jézus meghatottságát: (átvérzett Szíved). De Jézus ismeri a költő emberi gyarlóságát is és figyelmezteti, hogy túl sokat ne dézsmáljon a gabonaszemekből, mert az Atya tudja, hogy mennyi van… Aztán alászáll a költő, eligazítva Jézus által emberi módon a kijelölt úton, de visszavágyik az égi kaszálóra, a hegyre. A szent és a profán gondolkodás égi és földi szinkretizmusa ez a vers; a magasztos isteniség és a természetes egyszerűség egyaránt jelen van a költő mitologikus képzeletében.
Vasi Ferenc Zoltán költészete hűen tükrözi egyéniségét és életét.
„Jézus királysága gazdatiszti intézmény./Aki járt nála, tudja, mi a világrend.”(Élm.XXXIII.)
Aki hiteles és különleges lírát keres, annak szívvel ajánlom Vasi Ferenc Zoltán Élményversek című füzetét.
Budapest 2022. április 22.