Vallomás Bajáról

VALLOMÁS BAJÁRÓL

Áprilisi hajnalokon olyan Baja város,
mint ébredező szerelmes, ki még kissé álmos,
de már tudja, várja a vágy s övé a szép kegy:
hogy akárhány is volt, mégis egyetlenegy
annak, aki szereti, annak, aki az övé,
s ez nem fog változni, így marad örökké.

Ámbár nekem mégsem csókom, szeretőm, bevallom,
nekem hófehér édesanyám - óvó hangját most is hallom.
Életigenlés, az el nem múló gyermekkor,
ma is azt élem, ha nem is pont úgy, mint egykor.
Itt voltam terv, itt fogantam, itt születtem,
igaz értékekbe bele itt szerettem.

Áprilisi hajnalokon olyan Baja város,
hogy kell nekem, kézen fogom és bejárom.
Autó már jár, ember még nem, s ha valaki rám köszön,
tudom, maga az Úristen volt, és ezt megköszönöm.