Útvesztőben
Írta: Vaszta Pál
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 436
Útvesztőben
Fülsiketítő a csend.
Nem kérdezek, nem válaszol.
Hideg, mint a jég a poharamban. Látszik, hogy sebtében öltözött. A szeme sarkában összegyűlt a festék. Nem készült arra, hogy Velem lesz. Nem tudja, nem bánja, nem érdekli.
Ha kinyitom a szám, hogy szóljak, elfordítja a fejét. Mélyet szív a cigarettából. Bár olyan tüzes lenne, mint a parázs.
Lassan kisöpri a gondolataimat. A meg sem kezdett szó folyamnak véget vet. Int, hogy menjünk. Csak kullogok utána. Nem tudom hova. Nem tudom miért. Nem tudom minek.
Némán ballagunk az esőben. A hideg cseppek lehűtik elvágyódásom szikráit. Sajnos.
Nem akarom, hogy tudja. Függő vagyok.
Pedig nincs visszaút.
Paya
(2008.)