Írta: Hajnal Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 280
ücsörgő
most csak úgy elücsörögnék
ebben a verőfényes alkonyatban
ebben a magamra rajzolt ragyogásban
ahol nincsen semmi kétértelmű
csak fény kering a megvénült fák vérereiben
és egyedül szórja kincseit az ottfelejtett napsütés
mintha elakadt volna a lemez ahogy gyerekkoromban
mintha újrajátszaná nyári etűdjét egy zongorán a pillanat
és végigfutna az a fura-jó borzongás itt ezen a bársony repkényen
mintha örökké elüldögélhetnék ennek az ódon falnak támaszkodva
még akár be is csukhatnám a szemem egy-egy kis pillanatra
azt gondolván sosem múlik el ez az édes remegés