Tűzben égve
Írta: Csányi Tímea
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 52
Tűzben égve
London szomszédságában létezik egy kisfalu, Okham, amelyben körülbelül húszan élnek. A falu érdekessége, hogy csak nők lakják, olyanok, akiket kiraktak, elhagytak, megaláztak, megcsaltak, megerőszakoltak, felpofoztak, érzelmileg zsaroltak, kilakoltattak, vagy egyéb módon bántalmazott a párjuk. K. Júlia éppen Londonban járt, mikor hallott a helyről, és gondolta, ide utazik, hogy egy cikket írjon róluk. Kicsit olyannak hangzott számára, mint az amisok vagy a Krisna-völgy szerzetesei, akik egymást támogatva hoztak létre egy ökoközösséget. A várostábla melletti felirat figyelmeztet: „Férfiak kizárva”. Egy hölgy épp a közelben kapál, kedvesen beinvitálja Júliát, és érdeklődik, talán őt is kirakta, elhagyta, megalázta, megcsalta, megerőszakolta, felpofozta, érzelmileg zsarolta, vagy egyéb módon bántalmazta-e a párja, és azért jött-e, mert ő is csatlakozni akar a közösséghez. Júlia a fejét rázza, és elmondja neki, hogy újságíró és az itteni életről szeretne írni, mire a hölgy teát tölt és mesélni kezd. A vidék csodálatos, a sok esőtől minden smaragdzöld, szinte lefolyik a dombok oldalán. Júlia a történetekről faggatja a hölgyet, aki felajánlja, hogy maradjon itt vacsorára, mert éppen beavatási szertartást tartanak: három új tag is csatlakozik ma Okham közösségéhez. Júlia bólint, és beáll a nő mellé gyomlálni. Ezekben a történetekben nem az elkeseredettség, a szomorúság, vagy a széthullott családi dráma döbbentette meg Júliát, sem az olykor rémisztő részletek, hanem az, hogy ezek a nők képesek voltak változtatni, nem ragadtak bele a sorsba. Elámult azon, hogy mikor már a nap leereszkedik az égaljára, ezek a nők összegyűlnek a tűz vagy a kályha mellett, táncolnak és énekelnek. Dalolnak erős nőkről, hősnőkről, a beavatás részeként pedig az új tagok – gitárszó kíséretében – elmesélik saját történetüket, párjuk nevét egy cetlire írják, és bedobják a tűzbe, hogy soha többé ne kelljen emlékezniük. Így tett Lola is, az egyik új lakója Okhamnak, akit férje négy gyerek után csalt meg. Egyik este a legkisebbik apjával nézegette a mobilon a képeket, amiket utolsó üzleti útján csinált Portugáliában, amikor a kicsi felkiáltott: ki ez a néni, apa? Pechjére ezt Lola is meghallotta a konyhában és kíváncsian kidugta fejét a fülkéből. Kiderült, hogy a titkárnője volt az, akivel az utóbbi félév összes tárgyalását végigkefélte. Lola csomagolt, először az anyjához költözött, Okhamról később az interneten olvasott. Papírlapját alaposan összegyűrte, és a tűzbe hajította. Darin a sürgősségin ülve döntötte el, hogy beadja a válópert. Férje legutóbbi dühkitörésekor egy szíjjal olyan szerencsétlenül találta el Darin arcát, hogy annak bevérzett a jobb szeme, szemhéja felszakadt. Papírját a tűz felett miszlikre tépte szét, mielőtt beleszórta. J. Choudhury indiai szülők gyermekeként nőtt fel Londonban. Tizennyolc évesen unokatestvéréhez kényszerítették, ám nem a kényszerházasság volt a legfőbb probléma: J.-nek már gyerekkorában kivágták a csiklóját, így képtelen volt élvezni a szexet, sőt. Egyenesen fájt neki a behatolás. Hat hónapig volt házas, utána férje visszavitte a szüleinek, és elvált tőle. J. úgy érezte, ilyen megcsonkított testtel egyetlen férfinek sem fog kelleni, így Okhamba költözött, hogy elmeneküljön a szégyen elől. Papírját lassan csúsztatta be a tűzbe, csendben sírdogálva felette. A nők ezután megfogták egymás kezét és a tűz pattogása mellett jobbra-balra ringatózni kezdtek. Júliát lenyűgözte az a felszabadultság, ami a beavatott hölgyek arcán tükröződött, ahogy látták elégni régi életük fájó darabjait. Egy új nap virradt számukra itt, Okhamban.