Teavendég
Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 255
Teavendég
Magamat gyenge koffein diétára fogtam
szürcsölve az élvezet levét,
lefekvéstől hajnalig futotta,
hogy átkozzam a tea levelét.
Kényes, lenge íze nem apadt a számban,
sehogy sem fogyott fenn a Hold,
álmokkal vesződve forogtam az ágyban,
aludni testem gyáva volt.
Felkeltem hát, s az ablak elé léptem,
átbámultam a köd lába közt,
lenn a villogó karácsonyfafényben
egy barna koldus őrködött.
Az ablakok közötti kósza éjszakába
úgy simult bele az alak,
mint akit egyetlen tömb puha fenyőfából
faragtak ki egyazon éj alatt.
Lassan mozdult, ám egy mozdulatra
kezéből vékony gőz válaszolt,
s ekkor láttam tán egy pillanatra,
hogy kezében egy öblös bögre volt.
A forró teába bele-bele nézett,
néha bele szürcsölt néhány óvatost,
meztelen kezével ölelve a szépet,
a meleget adó bodor illatost.
Én meg fenn álltam a légben,
lélegzetem magába visszafolyt,
s néztem, mint a roppant éjszaka kezében
olvadni kezdett
a Hold.