Te Hold
Már megírtak annyian te Hold
Megírtak okosan bután
szépen szerényen
ordítva kevélyen
sárgán fénylőn
halványan kéklőn.
Voltál már teli és fogyó
áldást és halált hozó
ragyogtál szerelmet ölelve
árnyadba bújt elveszettnek lelke
repültek hozzád földi hajósok
zuhantak felőled látó csillagjósok
Te Hold…Te
Fent vagy most is
míg nem ér a hajnal
azután halványulsz a Nappal
de figyelsz
Ugyanúgy kéken fehéren
várva az időd és árva íróid
Mint régen mint régen
Ott fent Az égen.