Tankösvény
Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
Tankösvény
Gyulának saját irodája van a hivatalban. Tenni akar a faluért, hogy bizonyítsa rátermettségét és senki ne vonhassa kétségbe jogát az irodára.
Gyula minden reggel a Petőfi utcát a Táncsiccsal összekötő sikátoron vágott át, hogy lerövidítse az utat a hivatalig. Feri bácsi diófájának egyik ága túlnyúlt a kerítésen, de nem zavarta az itt járókat. Nem sokan jártak erre és ők is gyakran kerülőt tettek a járdán, útba ejtve a sarki boltot.
Gyulának mindig a falu járt a fejében. Mit kéne, hogy kéne? A diófa alá érve a felismerés örömében felnevetett, újabb uniós forrás lehetősége villant fel. Tanösvény kell ide! Térkővel kirakva, Feri bácsi diófájával.
Nyert már pénzt járdára, szökőkútra, játszótérre, a könyvtárba két laptopra. Meg sem állt a hivatalig. A reggeli kávéjáért se fordult be az étkezőbe, egyenesen az irodájába sietett. Lihegve, kipirult arccal vetette magát a forgószékébe (ez is pályázati pénzből van). A keze is remegett az izgalomtól. Bekapcsolta gépét, türelmetlenül várta, hogy betöltsön. Végre megnyithatta a pályázati kiírások mappáját és van! Van tanösvényre pályázat, még három nap a beadási határidő végéig. Sietni kell! Telefonon elhadarta a főninek, hogy mit tervez. Az rábólintott és ezt a telefonban szóban is kifejezte. Gyula munkához látott. Hazaszaladt a mérőszalagjáért. Pontosan lemérte. 130 centi széles és 8 méter hosszú az ösvény. Visszaérve az irodába felvázolta az ösvényt, majd a telepítendő növényeket is felrajzolta, a diófa pontos helyét is megjelölte. Délutánra a falu egyetlen vállalkozója, aki Gyula osztálytársa volt általánosban és a polgármester jó barátja, elkészítette az árajánlatot, mindkét cége nevében. Így már nem kell ellenárajánlattal vesződni.
Reggel Gyula még átnézte a számításokat, a megnyitóra szánt költséget egy kicsit sokallta, de már így marad! Beadta!
Néhány hét múlva levelet kapott az Irányító Hatóságtól, melyben hiánypótlásra szólították fel. Az egyik lapot zöld tollal írta alá, de ez lett volna a kisebbik baj.
Az Irányító Hatóság véleménye szerint, az ösvény mindkét oldalán, egy méter széles biztonsági zónát kell kiépíteni, afféle peront és ezt kötelezően elő is írták. Ellentmondást nem tűrve kötelezte is a falut az ösvény megépítésére, súlyos bírságot kilátásba helyezve, ha a mű nem készül el a megadott határidőre, az előírt módosításokkal együtt. Most már nincs visszaút!
„Minek a peron?” –tűnődött Gyula. Hozzászokott már a felesleges kötekedésekhez a felsőbb szervektől, hatóságoktól, de ez minden eddigin túltett.
Figyelmesen elolvasta az indoklás részt a levél második lapján, két oldalt kitöltött. Az első lapon a szokásos blabla és a levél többi oldalán is felsorolás talán az unió összes szervéről és hatóságáról, de ezeket soha, senki nem olvasta még el. Egyszer, egy második osztályos nebuló veselkedett neki, de a sok értelmezhetetlen értelmetlenség láttán ő is feladta.
A második lapon, az indoklásból kiderült, hogy az Irányító Hatóság véleménye szerint nincs olyan keskeny tank, ami 130 centi széles ösvényen elférne, de figyelembe vették a vastag filctollal megrajzolt, kétszer 30 centiméter széles nyomvonalat. Így a peronok megépítésével már támogatható a tankösvény megépítése. Az Irányító Hatóság szerint indokolt lenne táblával is jelezni a tankösvény elejét és végét.
A polgármester szabadkezet adott Gyulának és Pistinek, a vállalkozónak. Ő nem akarta elvinni a balhét, jövőre választás lesz.
Gyula soha nem mondta el Feri bácsinak, hogy egy félre ütött ká miatt kellett lebontani a kisházat és a nyúlketrecet és kivágni a diófát, amit még Feri bácsi nagyapja ültetett.