Találkozó a Négy Aranyban (Vier in Gold)
Írta: Szolnoki Irma
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 43
Találkozó a Négy Aranyban (Vier in Gold)
A két taxi szinte egyszerre érkezett az alpesi szálloda elé. Utasai vidáman ölelték egymást, jó érzéssel nyugtázták, remek ötlet volt az osztrákoknál szobát foglalni, ide szervezni a találkozót. A rendszerváltás után jó pár évvel olyan snassz lenne, ha a régi iskola falai közt ücsörögnének, olcsó, menzás koszttal ünnepelnék egymást, az eltelt huszonöt évet. Az alföldi kisváros pora helyett a tiszta levegő, a hegyek és a friss, zöld természet! Igaz, ára van, nem tudja megfizetni mindenki, de így legalább kiszűrték a kevésbé sikeres osztálytársakat, csak a befutott, menő elit jön el.
A társalgóban már csak rájuk vártak a többiek. Epésen állapították meg, hogy a négy nő most is eltervezte a bevonulását, hogy mindenki rájuk figyeljen. Elegáns ruha formás alakjukon, smink és rendezett frizura a hatalmas kalapok alatt. Harsányan mutatkoztak be, hátha valaki nem emlékszik rájuk. Németül kívántak kellemes hetet, amit együtt töltenek majd itt el.
– Szeretettel üdvözlöm önöket a Négy Aranyban! – szólalt meg magyarul a hátuk mögül a szálloda hostesse, Matild. – Nyugodtan beszéljenek magyarul! A személyzet nagy része magyar vendégmunkás, jómagam is áttelepült vagyok, a környéken értik a nyelvünket. Mivel a szobákat angol nyelven rendelték, angol lakcímmel, nem feltételeztem, hogy önök magyarok! Sajnálom, hogy végül csak nyolc vendéggel számolhatunk, de öröm, hogy bennünket választottak.
– A fene a nagyzási mániádat! Egy szóval sem mondtad, hogy a hat elhunyt osztálytárs miatt 35 főre csökkent létszámból csak nyolcan leszünk – pirított a főszervezőre Jenő, de legszívesebben megfojtotta volna Bertát. – Én kíváncsi vagyok a többiekre is! Hazudtatok!
– Szántszándékkal vagyunk négy férfi és négy nő? Ugyanazon az emeleten?! – kérdezte erős hangsúllyal Alex, mert eszébe jutott egy fiatalkori osztálykirándulás, ahol Mirinda belopódzott a fiúk sátrába, mellé bújt, majd a barátnői hangosan röhögve világítottak be az elemlámpáikkal.
– Igen – válaszolta Lotti –, jó lenne felmelegíteni a régi kapcsolatokat, hiszen már
mindannyian szinglik vagyunk, tehetősek, sok pénzzel. Teljesülhetnek a régi álmok – és beleborzolt Bercel hajába, aki zavartan nézett férfitársaira. Csúnya kelepce áldozatának érezte magát, mint amikor ez a lány a menzán mellé ült, majd sikoltozni kezdett, hogy ő az asztal alatt a lába közé nyúlt. Rovót kapott, pedig nem volt igaz. Most vajon mit akarhat tőle?
– Hagyjátok abba! Bulizni jöttünk, ha így alakult, érezzük jól magunkat! – mondta a nagyszájú Timur, mert titokban azt remélte, amikor meglátta a négy lányt, hogy megismétlődhet az a gruppen szex, ami az érettségi bankett után alakult ki a szálláson, kíváncsi őrületben, eléggé piásan megkívánva egymást. – Javaslom, üljünk be a jacuzziba, és beszélgessünk vacsoráig, azután lesz, ami lesz, érezzük jól magunkat! – Odament Emiliához, és látványosan szájon csókolta. A nő már nem tudott hárítani, de undorral emlékezett vissza Timur akaratos nyomulására, aki megerőszakolta, miközben a három srác és a három lány egymásba gabalyodva, gúnyosan röhögött a szégyenén. Egy szódás szifonnal akart fejbe vágni és megölni, de kevés volt hozzá az ereje. Azt hitte túltette magát rajta, gazdag férje mellett semmire sem volt gondja, ám a házaséletére rányomta a bélyegét, mert soha többé olyan izgató, bizsergető kéjt nem érzett, mint amikor az aktus után Timur bocsánat kérően cirógatta és csókolgatta a testét.
– Jó ötlet – nevetett Emília, koccintásra emelte a poharát, miközben sokat sejtetően nézett Timurra, mert ugyanaz a kéj futott át a testén a csók alatt, de a keze ökölbe szorult. Elfoglalták a szobáikat, gyorsan átöltöztek, irány a fürdő. A halkan bugyogó víz áramlása jó érzéssel töltött el mindenkit. Meséltek magukról, a munkájukról, dicsekedtek gazdagsággal, hódításokkal, üzleti manőverekkel, miközben Matild szorgalmasan kínálta az innivalót. Ajándék, és most kivételesen itt is szabad a magyar vendégeknek. Arról mélyen hallgatott, hogy a szállodában csak ők nyolcan tartózkodnak, nincs más vendég. Kivágott ruhájában mélyen hajolt a férfiak felé, szabad belátást engedve feszes melleire. A hatás nem maradt el. A férfiak egyre bátrabban keresték a női lábakat, a habzó víz felkorbácsolta a vágyakat. Hamar megtalálta ki-ki a maga párját, de nem történt semmi, lazultak a vízben és öntömjénezték magukat. Amikor a vacsorához készülődtek Timur még a vízben maradt, nem kis reménnyel, hogy Emília visszalopódzik hozzá. Kívánta minden porcikája, csak az az első aktus járt a fejében. Elszundított a melegben, arra riadt fel, hogy valaki a vállát masszírozza, majd erőteljes mozdulattal nyomja a víz alá. Rúgkapált, levegőért kapkodott, de a sok ital erőtlenné tette, aléltan bukott a víz alá.
A vacsorán nem vett részt. Matild közölte, a szobájába ment lefeküdni, elpilledt a sok italtól. A többiek nevettek, lám a legnagyobb szájú harcos dől ki a sorból elsőnek. Matild csendben rámolt el a vendégek után, a társalgóban még felszolgált pár pohár pezsgőt, majd elköszönt a társaságtól. Senki sem foglalkozott vele, csak a pezsgőt vedelték nyakra-főre. Bercel örömmel nyugtázta, hogy Emília vele maradt, csicsergő nevetéssel iszogattak, majd ki-ki a szobájába ment a fárasztó nap után. Matild rendet rakott utánuk, de egy poharat másikra cserélt, amit még a fürdőben szolgált fel Timurnak, emezt gondosan elmosta és a tiszta poharak közé rakta. Az arcán undor futott végig, és örült, hogy nem ismerték fel. Ő volt az a pattanásos arcú, vékony kislány, akinek „se melle, se segge”, így gúnyolták a lányok. Hiába kézilabdázott sikeresen a sulicsapatban, őt nem vették komolyan a fiúk sem. Gúnyolták, belecsíptek, lökdösték, semmibe vették. Nagyszülei svábok voltak, jól megtanulta a német nyelvet, suli után jött ki Ausztriába. Szorgalma feltűnt egy vállalkozónak, maga mellé vette, kitanította minden elit dologra, nélkülözhetetlen lett a szakmában. Sok pénzt keresett, adott magára, senki sem mondta volna rá, hogy ő az a csupa pattanás, senki, kis csóró lány. Igazi üzletasszony lett, és most markába hullott a bosszú, leszámolhat az ocsmány társasággal!
Mind itt vannak, mind a nyolcan, és közel, s távolban nincs ember rajta kívül! Várt még pár órát, majd hajnalban felhívta a nyomozó barátját, halottat talált a jacuzziban, aki túl sokat ivott, de diszkréten kezeljék az ügyet, gyorsan szállítsák el, ne zavarja a vendégeket.
A nyomozó nem sokat teketóriázott. Látta az üvegeket, a poharakat, orgiát sejtett, hamar lezárta az ügyet, Matild bejelentése elég volt neki, de azért kikérdezte és feljegyezte a többiek egybehangzó vallomását is.
– Nem szép látvány a felpuffadt hulla, ne akarják azonosítani – és már ment volna, amikor Berta ijedten vette észre, hogy Jenő eltűnt, nincs a szobájában sem. Keresték, nem találták, a nyomozó kelletlenül adta ki a parancsot a megkeresésre. Személyleírást kért, nyomkereső kutyákat állítottak az ügyre, hogy mielőbb lezárhassák ezt a furcsa esetet. A négy nő nem találta jó ötletnek Alex és Bercel ötletét, hogy segítsék a keresést, miért csatangoljanak az ismeretlen hegyi terepen, kényelmesebb a szállodában napozni, pletykálkodni. Túl veszélyes a sok kő, a föveny, a vízmosás, a szállodában maradnak és értesítik a nyomozót, ha Jenő hazatalálna.
Alex és Bercel gyorsan öltözött. Bakancs, telefon, kötél, kalap, étel és víz a hosszú útra, szöges bot, iránytű és más effélék, elsősegély csomag, mindenben Matild szakavatott tanácsát követték. A hölgyek kaptak egy nagy ölelést, búcsúpuszikat, és megnyugtató szavakat, hogy minden rendben lesz. A nyomozónak feltűnt a nagy sietség, Matild szavaiból kiderült, hogy a férfiak sem szerették annyira egymást, mint ahogyan itt tüsténkednek. Mi ez a sietség?
Megbízta az egyik emberét, észrevétlenül kövesse őket, mert rossz előérzete van. Alig hagyták el a közeli vízmosást, pár kilométer után felhívták Matildot, hogy szakadékba csúsztak, már sötétedik, nincs bajuk, csak néhány zúzódás. Tüzet raknak, ott alszanak egy sziklaperem alatt, és másnap indulnak tovább.
Matild megnyugtatta a négy nőt, akik igen idegesen fogadták a hírt. Sutyorogtak, sápítoztak, ez nem volt a pakliban, ők szórakozni jöttek. Matild élénken ecsetelte, hogy másnap egy híres vonósnégyes száll meg náluk, akik a közeli kastélynapokra jönnek szerepelni, sok más híresség, énekes társaságában. A négy nő mindent feledve kezdett készülődni, sminkelni és kiöltözni, hogy jó benyomást keltsenek a zenészekben, hátha sikerül a kegyeikbe férkőzniük.
A nyomozó ingerülten tapasztalta meg az álnok nőszemélyek közönyösségét. Matildnak súgta, talán jobb lenne letartóztatni ezt a sok cédát a vízbefulladt férfi okán.
Matild félrehúzta a nyomozót, valamit súgott a fülébe, aki erre harsány nevetésben tört ki. Majd komolyságot erőltetve az arcára visszahívta a kutyás egységet a sötétedésre hivatkozva, és visszament az irodájába. Onnan felhívta a pórul járt Alexet és Bercelt, kibírják-e reggelig szorult helyzetüket. A két férfi majdnemhogy vidáman köszönte a törődést, és jó éjt kívántak a nyomozónak. Az őket követő rendőr halkan tett jelentést, melyben közölte, hogy a két férfi nem esett be sehová, egy harmadik csatlakozott hozzájuk, és együtt indultak a város felé.
Követi őket a parancs szerint.
– Itt valami nagyon gyanús – állapította meg a nyomozó, és elővette az ügy aktáját.
Leballagott a boncterembe, hogy tüzetesen megvizsgálja a halottat, ám a koporsóban senkit sem talált. Azonnal hívta a hullaszállítókat, hová lett a halott?
– Mi nem láttuk, csak elhoztuk a szállodából – jött a rövid válasz. – Még csodálkoztunk is, hogy a nyomozó urat csak a kihallgatás és Matild kisasszony érdekli – tették hozzá kajánul.
Másnap reggel megérkezett a vonósnégyes és csapata. A hölgyek talpig kiöltözve várták őket, szót sem ejtve arról, miért vannak itt. Csak a koncertről kérdezgettek, mosolyogva, negédesen.
Ezalatt egy vonat vidáman pöfögött át a határon, sokan utaztak rajta. Voltak, akik átszállással utaztak tovább, kisebb-nagyobb késésekkel döcögtek az Alföld széles rónáin át. Valahol egy poros kisvárosban, egy középiskolában rántott húst sütöttek a menzán jó sok rizzsel, sült krumplival, csemege uborkával körítve a sárgán csillogó tyúkhúsleves után. 27 öregdiák ünnepelte a 25. érettségi találkozójukat. A díszhelyen ült az egykori osztályfőnökük és még pár, szívüknek oly kedves tanár. Még a tortavágás előtt nyílt a menza ajtaja, és hatalmas virágcsokrokkal lépett be rajta Alex, Bercel, Timur és Jenő.
– Isten éltesse kedves osztályfőnökünket, tanárainkat és benneteket is drága osztálytársak! – kiáltották meghatottan és nagy örömmel, hogy fondorlatos tervüket siker koronázta, itt lehetnek a régi társaikkal együtt ünnepelni. Mielőtt a levest kezdték volna kanalazni, hálát adtak a jó Matildnak, a barátjának, aki a nyomozót eljátszotta, a többieknek, akik ezt a színjátékot segítették, és a négy nőt lerázva, időben eljöhettek az osztálytalálkozóra. Ezalatt a vonósnégyes egy pikáns vígjáték alá biztosított vidám kíséretet. Amatőr színjátszó csoport adott elő egy történetet négy beképzelt, magabiztos hölgyről, akik az orruknál fogva akartak vezetni, átverni és megszerezni négy elszánt férfit, akik krimibe illő módon menekülnek előlük, és jutnak el egy számukra oly fontos osztálytalálkozóra. Az egész nézőtér hangosan nevetett, csak négy kiöltözött dáma ült néma csendben az első sorban.
Gödöllő, 2025. június 02.