Szülői értekezlet
Írta: Vándor Tamás
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 532
Szülői értekezlet
János feldúltan lépett ki az iskola kapuján. Két órával korábban, amikor büszkén haladt át ugyanezen a küszöbön, még nem gondolta volna, hogy az ő kis csemetéjét, aki nyilvánvalóan a legszebb, legokosabb teremtés, akit a föld a hátán hordott, mindjárt az első szülői értekezleten dorgálásban részesítik. Ráadásul minden előjel vagy figyelmeztetés nélkül, a nagy nyilvánosság előtt szégyenítették meg. Úgy érezte, a pad alá süllyed, amikor Irénke néni Dani nevéhez érve, szúrós tekintettel ránézett, majd közölte vele, hogy a kisfia bántja a lányokat. Úgy mondta ezt, mint egy ügyész, aki előterjeszti a vádat, és azt várja, hogy a tettes beismerő vallomással tegye könnyebbé a munkáját. De Jánosnak nem jött ki hang a torkán, csak értetlenül hallgatta a tanárt, miközben arra várt, hogy az mikor neveti el magát, mint aki csak tréfának szánta a dolgot.
– Ma délelőtt saját szememmel láttam, ahogy elgáncsolja a kis Zoét, aki éppen előtte haladt el a folyosón – folytatta –, csak a szerencséjének köszönheti, hogy nem lett komolyabb baja. De érkezett panasz arra is, hogy minden ok nélkül meghúzta mások haját.
A férfi egy pillanatra körbenézett, hogy időt nyerjen. Többnyire egykedvű női arcokat látott maga körül, csak három anyuka vetett rá rosszalló pillantást. Próbálta kitalálni, vajon melyikükhöz tartozhat Zoé.
– Elnézést kérek! Beszélni fogok vele – nyögte ki végül.
Csupán négy háztömbnyire laktak a sulitól. János kényszeredetten simogatta borostás arcát, és lassította lépteit, hogy legyen ideje kitalálni egy stratégiát, amit eredményesen alkalmazhat hétéves fiával szemben. Vagyis inkább az ő érdekében. Mindenesetre úgy vélekedett, Dórát ki kell hagyni belőle, mert kiszámíthatatlan, hogy a gyermekét védő ősanya, vagy az önérzetes női énje tör-e ki belőle. Bármelyik is legyen, mindegyik erős hanghatással és fenyítő intézkedések foganatosításával jár, amit el szeretett volna kerülni.
Ott a szülőin még sajnálta, hogy nem tud legalább néhány sort idézni Karinthy: Tanár úr kérem művéből, amiben az író azt taglalja, hogy a lányok puszta nézése, sugdolódzása és az azt következő kuncogásuk is kellő alapot teremthet egy könnyed gáncsoláshoz. De végtére is, lányokat tényleg nem bántunk, ez ősi szabály, amit Daninak is meg kell tanulnia. Akkor sem, ha jogosnak véli sérelmének azonnali megtorlását. A lányok gyengék és törékenyek. Aki kezet emel rájuk, az gyáva ember... Ennek a hegyi beszédnek nincs sok értelme, egyik fülén sem megy be, viszont mindkettőt elhagyja, mielőtt még megértené a lényeget.
Cipője hegyével szórakozottan a járda szélére pöccintett egy előtte fekvő gesztenyét, miközben azon tűnődött, hogy az oly nagyra tartott példamutatás milyen kevés a gyereknevelés eszköztárában. Hiszen ő még soha nem gáncsolta el Dórát, és a copfját sem húzogatja ok nélkül, annál is inkább, mert rövid, tüsi hajából elég nehéz lenne olyat fonni. Hollywood a hibás, ez egyértelmű – elmélkedett –, amikor ötvenkilós nők terítenek le egyetlen pörgő rúgással tagbaszakadt fickókat. Ezek után melyik gyerek tartja majd jogosnak a lányok eredendő előjogait? Hol van már az az idő, amikor csupán Superman vagy Batman menthette meg a bolygót a pusztulástól? Jött Wonder Woman és a Macskanő, végül azt is megértük, hogy a legerősebb jedi lovag is egy nő lett.
Már csak egy saroknyira járt a házuktól, és észbe kapott, hogy még mindig csak a felelősség áthárításán töri a fejét, ahelyett, hogy egy hatásos mondatot fogalmazna meg, amivel meggyőzheti Danit: nem szép dolog, amit csinált, és a jövőben tartózkodjon az efféle magatartástól. A nyomaték kedvéért – úgy gondolta – mindenképp meglengeti annak a lehetőségét, hogy törölni fogja tabletjéről a Minecraft játékot, ha még egyszer előfordul hasonló eset.
Na, de mit mondjon a gyerekének, ha az visszakérdez, hogy a fiúkkal lehet-e verekedni?
Mert ott már nincsenek ilyen világos etikai szabályok. Persze az erőszak elítélendő, de ha teszem azt, pofon vágják, nem biztos, hogy az a legkorszerűbb tanács, amit egy bölcs tanító hirdetett kétezer éve: „fordítsd oda a másik orcádat is”.
Nehéz a szülők élete – állapította meg, miközben beütötte a kapukódot. Végül úgy döntött, hogy meghallgatja Dani verzióját is, és majd rögtönözni fog valamit. A liftben aztán baljós érzés uralkodott el rajta. Mi lesz, ha rosszul kezeli a helyzetet? Ha nem találja meg fiával a megfelelő hangot? Mire felért a hatodikra, már azt vizionálta, eljöhet még az a szülői értekezlet is, ahol a fejéhez vágják majd: „fiát rajtakaptuk, hogy egy rakétát sodort a folyosón, és slukkal kínálgatta az arra haladó lányokat”.
Az ajtó előtt hosszasan keresgélte a kulcscsomóját. Töltött káposzta savanykás illata csapta meg az orrát. Őszintén remélte, hogy még nincs kész a vacsora, mert amíg Dóra a konyhában foglalatoskodik, neki lesz egy kis ideje Danit felkészíteni az iskolai élet kihívásaira.
– Szia, apa! Képzeld, kaptam egy piros pontot a suliban, és megdicsértek, milyen szépen olvasok – jelent meg az előszobában Dani ártatlan arccal.
– Szia, Jancsi! Mi volt a szülőin? – kérdezte Dóra, amikor kidugta orrát a konyhából.
– Megdicsérték, hogy szépen olvas.
– Mindjárt kész a kaja, mossatok kezet!
A fürdőszobában aztán sor került a nagy beszélgetésre.
– Te Dani, ki az a Zoé?
– Egy hosszú, szőke hajú lány az osztályunkban.
– Gondolom, egy tenyérbemászó képű csaj lehet.
– Nem, dehogy. Ő a legszebb lány az egész iskolában.
– Aha – felelte János, mint aki egy szót is ért az egészből. – Akkor nyilván csúfol téged.
– Ő sosem szokott csúfolni, csak a fiúk.
– Igen, és miért?
– Azt mondják, hogy szerelmes vagyok Zoéba.
János megkönnyebbülten rogyott le a kád szélére. Tehát erről van szó? A kő leesett a szívéről, majd nyomban feloldódott, és eltűnt a lefolyón. Szerelemben otthon vagyok – gondolta öntelten –, bár csak egy kapcsolata volt az életében, de az bejött, tehát száz százalékos a mérlege.
– Ide figyelj, ha legközelebb csúfol emiatt egy fiú, inkább őt gáncsold el, ne a lányt! Vagy kérdezz vissza, hogy ő volt-e már szerelmes bármelyik lányba! Ha azt feleli, nem, akkor te vágd a fejéhez, hogy akkor te homár vagy? – röhögött kajánul. – Na jó, ezt inkább mégse...
Mondd azt, nincs abban semmi szégyellnivaló, ha az enyém a legjobb csaj az osztályban...
Várjál, ez sem jó...
Később további tanácsokat adott, hogyan férkőzhet közel a kiválasztott lány szívéhez, bár nem volt benne biztos, hogy a gimis szöveg működik-e elsősöknél.
– Vacsora tálalva! – harsant a felmentő kiáltás.
A fiúk magabiztosan léptek ki a fürdőszobából, és leültek a terített asztal mellé. A gőzölgő káposzta töltelékén tejfölkupac egyensúlyozott. A kenyereskosárban repedt héjú rozscipószeletek türelemmel várták, hogy sorsuk beteljesedjen. Dóra a mosogatóba tette a kiürült lábast, és leült a helyére.
– Mint mondott még Irénke néni?
– Semmi komoly, Danival megbeszéltünk mindent – felelte János olyan arccal, mint aki tisztában van a gyereknevelés összes fortélyával, és épp most tette egyenesbe a fia életét, tehát további beavatkozásra nincs szükség.
– Dani? – nézett Dóra kérdően a káposztát majszoló fiára.
– Anya, mi az, hogy homár?