Szótag utca, Rím körút
Írta: Simon Adri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 221
Szótag utca, Rím körút
Vörös István soraira
A vers attól vers, ha valami ellenszenveset
vagyunk kénytelenek megszeretni benne.
Bosch-alakokat is azért bámulunk, hogy
borzongjunk, mégis közéjük vágyakozzunk.
A vers sziklatömbbe zárt sírkőkezdemény,
amiről le kell verni csákánnyal a fölösleget,
szarvaslábszárcsont, amiről a vadász
gyakorlott mozdulatokkal fejti le a húst.
A vers marslakó, nem érti senki a nyelvét.
A vers papírzsebkendővel elkövetett gyilkosság.
Akkor születik, mikor a reményvesztettség
lefosztja az éjszaka otthonos szöveteit.
Mikor az ismerős csillagképek összecsúsznak
a nyugati égen, hideg és perzselő napszél
fúj, égszagot áraszt, földbe szögez. Verset
írni hasi nagyműtét felülfertőződéssel.
A kötött vers és a szabadvers ugyanattól jó.
A formától. Csakhogy a forma éppen más
a kötöttpályás versek esetében, mintha
a költőnek teljhatalma lenne, s kormányozná
versbuszát, amerre jólesik, a Szótag utcát
elkerüli, és a Rím körúton sem áll meg.
Emlékezetes út marad, a város határában
személykocsi ütközött Ifával. Három halott.