Szinte János kiállítása az Erlin Galériában
Írta: Litván Ádám
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 309
Szinte János kiállítása az Erlin Galériában
2016. 03. 23-án megnyílt Szinte János szobrász- és festőművész kiállítása az Erlin Galériában. Szinte János 30 évnyi Párizsban tartózkodást követően már egy ideje ismét Magyarországon él, de itthon közel nem olyan termékeny, mint amilyen Párizsban volt – a kiállított művek többsége még kint tartózkodása idején készült – persze ez a képmennyiség életművének csak töredéke – a művész állítása szerint a ma is Franciaországban élő volt felesége – Pirike – lenyúlta a többi festményét. A kiállítást Sárkány Győző nyitotta meg, aki beszédében nem győzte hangsúlyozni azt, hogy Szinte János reneszánsz ember, és hogy erre milyen nagy szükség van ebben a korban. Ezzel a megállapítással több szempontból nem értek egyet – egyrészt meglátásom szerint bizonyos szempontból igenis reneszánsz korban élünk – nagyon jelen van a még reneszánsz korból kinőtt illetve ott felcsillanó technikai vívmányok fejlesztése és igénybe vétele – annyi a különbség, hogy most már cikket csináltak belőlük, de meggyőződésem, hogyha a reneszánszban képesek lettek volna idáig eljutni, abban a korban is ugyanezt megcsinálták volna – mindehhez persze elkerülhetetlenül járul egyfajta életforma is (emberközpontúság, fogyasztóiság), ami a reneszánszban szintén jelen volt. Szóval én úgy gondolom, hogy a világnak most elsősorban éppen, hogy nem reneszánsz emberre lenne nagy szüksége. De egyébként Szinte János meglátásom szerint nem is az – Sárkány úr rendkívül felületesnek ható megállapítást tett – látszik, hogy semmi köze nincs a művészethez. A reneszánszban jelen van a dinamizmus és a virtuozitás, ami Szinte munkáiból sajnos hiányzik. Ha minden áron be kéne suvasztani valamelyik művészettörténeti korba, akkor én még leginkább klasszicistának mondanám – de ahhoz meg szellemiségében sajnos túl üresek a művei. A másoláson kívül máshoz nem ért, de még ahhoz sem jól, mert másolatain és tanulmányképein is szembeötlő a profinak látszani akaró, ám felületes vonalvezetése. Ennél már csak azok a művei rosszabbak, melyekbe rendkívül erőltetetten és manírosan bele akar csempészni valami egyedit. A velencei giccsképei, az már egy harmadik kategória, de hál’ Istennek legalább azok nem láthatók ezen a kiállításon. A Biatorbágyon elhelyezett Hantai emlékmű makettje (amit tévedésből „Hertai”-nak írtak ki) is látható, ami szintén rendkívül erőltetetten törekszik az egyediességre (teljesen különböző, egymással összeférhetetlen elemek találkoznak – képiség szempontjából indokolatlanul), valamint teljes mértékben önkényes – a művész bevallása szerint sincs semmi köze a szobornak Hantaihoz. Még a Michelangelo c. mélydomborműve az, amit talán ki lehetne emelni a kiállításon szereplő többi mű közül. A kiállítás 2016. 04. 22-ig látogatható. Nem ajánlom senkinek sem, hogy megnézze.