Sziluett
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 234
SZILUETT
Ez mind Te vagy: a Nő
Örvénylő gyönyör – tetőtől talpig
Ki mégis naponta százszor meggyötör-megöl
Te vagy ki magához ránt
Vonz mint a mágnes
Magába ránt – könnyezik – sikolt
S én süppedőn hullok – fúlok beléd
belétek – felétek lépek
Süllyedek – elégek
Zenélek égek mesélek
Mert én elhiszlek Téged
Letépem fátyladat!
Szemedbe nézek – szédülök
Belőled szinte árad a szép
Ez mind Te vagy a Nő
Az Asszony a lány a szomorún kacagó talány
A kéz a láb a telt kebel (s mit a szoknya rejt)
A gyöngy a márvány a letépett virág
Számomra az egész gyötrelmes világ
Te vagy az illat a hang a kép a vágy
Csak rád gondolok nézlek felidézlek
Látom hogy megindulsz felém
Szinte hallom lépteid neszét
S ilyenkor érzem megörjít szoknyád suhogása.