Szerencsétlenek
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 3 hónapja
Megtekintések száma: 676
Szerencsétlenek
– Gyere, kislányom, megérkezett az apukád. - Az óvónő megkönnyebbült, fáradt mosollyal próbálta a megriadó kislány kezéből kivenni a babát. Mindig ezért a kislányért jönnek a legkésőbb, de végre ennek a napnak is vége van, lehet rendet rakni, hazamenni. Ma különösen fáradtnak érezte magát.
– Még altatom…– felelte a gyerek, és még szorosabban ölelte magához a babát. Riadtan pillantgatott ki közben a váróba, ahol egy férfi nézte ingerülten, mit csinál a kislány.
– Emília! Gyere már! – kiáltott be a csoportszobába. A kislány megsimogatta a játékbabát, beletette egy kiságyba, aztán húzódozva megindult az apja felé.
– Szedd a lábad, fáradt vagyok! – a férfi ingerült hangja pillanatra meghökkentette az óvónőt, de aztán egy nagy sóhajjal elköszönt a gyerektől és az édesapjától.
Alkonyodott, esőre állt az idő, míg Emília és az apja hazafelé tartottak.
– Ha még egyszer megvárakoztatsz, te kis szemét, összetöröm a csontjaidat! – sziszegte ingerülten a férfi. Emília behúzott nyakkal próbált lépést tartani az apjával, aki kíméletlenül rángatta a kezénél fogva a kislányt. Egy járdaszegélynél megbotlott a gyerek, és rázuhant az aszfaltra. A férfi elvesztette a türelmét, felrántotta a vérző térdű gyereket a földről, és magából kikelve üvöltött vele.
– Te szerencsétlen, már megint nem tudsz a lábad elé figyelni? Mindent kitalálsz, csak hogy minél később érjünk haza! Mit képzelsz magadról? Egész nap dolgoztam, míg te csak játszogattál az óvodában!
A kislány most már hangosan zokogott, szinte rohant az apja mellett, aki hatalmas léptekkel igyekezett előre, tudomást sem véve a kislány vérző térdéről, szakadt pamutharisnyájáról.
A kapujuk előtt, mielőtt beléptek volna a társasházba, üveget szedett elő a táskájából.
– Ez most fájni fog – mondta –, de nehogy hisztizni kezdj nekem, mert megverlek!
Az erős alkohol facsarta a gyerek orrát, de olyan jó „apa-szaga” volt. A belé markoló fájdalomtól, mikor a sebet érte az ital, kirázta a hideg, és hányingere támadt. Végig, amíg a liftben zötyögtek felfelé a kilencedik emeletig, küszködött vele, aztán amikor egy nagy zökkenéssel megállt a lift, nem bírta tovább, görcsösen öklendezni kezdett. A férfi kilódította a liftből, és a kulcsai után kotorászott. Az előbbi üveg akadt először a kezébe. Nagyot húzott belőle, aztán tovább kotort a kulcscsomó után. Mikor végre a kezébe akadt, szinte betódította a félholt gyereket a lakásba.
– Fürödj meg! – rivallt rá, és ott hagyta a fürdőszobában. Bekapcsolta a tévét, és nagyot fújva telepedett le kedvenc foteljébe. Ez jó – gondolta-, ez még működik. A rohadékok ezt még nem kapcsolták le. Ennyi az összes szórakozása, mióta az asszony otthagyta a gyerekkel, és többé életjelet sem adott magáról, még a gyerekét sem kereste. Meg az ital. Ugyan valamennyit fel kellett használnia sebfertőtlenítésre, de a maradék még éppen elegendő lesz a mai napra. Hogy holnap mi lesz, nem tudja, az utolsó forintjait adta ezért a fél liter pálinkáért, étel sincs a házban, csak az a kis szelet, félig száraz kenyér, de a gyerek ilyenkor már úgysem éhes, ehetett az egész nap az oviban, ő meg majd csak meglesz a következő fizetésig valahogy, ami négy nap múlva esedékes. És addig még jön az a semmi kis családi pótlék is, bár azt rögtön elviszi az elmű, mert a tévét és az áramot fizeti, mást nem, a társasház már ki akarja lakoltatni, csak Emíliára való tekintettel nem tették még ki a szűrjüket.
Mélyet, nagyon mélyet sóhajtott, és nagyot kortyolt a pálinkából. Kezdett az idegrendszere helyreállni, a pálinka finom meleg bódulattal járta át a testét.
Odament a fürdőhöz.
– Készen vagy, kislányom? Nehéz napom volt az iskolában. Tudod? – mondta a még mindig szepegő gyereknek.- Az a sok rohadt kölyök! Mindenük megvan, pofátlanok, nem tanulnak, és fillérekért nyelem le nap mint nap a szemtelenségüket. Könnyű nekik! Kinyalják otthon a seggüket, de a tanulás, az büdös nekik! Meg a folyamatos helyettesítés! Egész nap lóg a nyelvem.. Neked még jó, te gyerek vagy. – fejezte be akadozó nyelvvel.
Emília félve emelte rá a tekintetét és megérezte rajta a tömény alkohol szagát. Elmosolyodott.
Most már tudta, nem lesz semmi baj, apának újra apa-szaga van.
(Első közlés)