Szecsődy Péter: Csak egy költő

Írta: Tóth Gabriella (Toga)


Közzétéve 6 hónapja

Megtekintések száma: 258



Szecsődy Péter: Csak egy költő

Bevallom, lassan, komótosan haladtam e könyvvel. Szecsődy Péter könyve a barátai által csak Eugéne-nek nevezett Szabó Péter költőről szól. Azaz róla is. Hiszen a szerző érzelmein, érzésein, szűrőjén keresztül ismerteti meg velünk „a visszahúzódó apa és egy uralkodó anya” gyermekének, a magányban felnövő és az alkoholba menekülő Szabó Péternek történetét.
„Ahogy élt. Mert— és ezt talán korai kijelentenem még— soha semmit sem csinált végig, semmi vagy senki mellett nem tartott ki. A belső szépség, a fiatalság, az újdonság izgatta csupán, s a felelőtlen boldogság, amit a bimbózó szerelem és alkohol váltott csak ki belőle. Úgy élt, mint aki nem tervez, és nem végez, csupán van, mint egy kő.”
***
Hóember

…De megtaláljuk-e a csigalépcsőt,
bennszakadt vonításon vonszolódva,
akárha öl felé.
hóhatár fölött az ajtót megtaláljuk-e?
És előszobában az elgurult gombot,
amikor már fogason a bőrünk?
Felelj, Hókolumbusz!
***

A regény egyfókuszú, melynek oka, mint írja a szerző, hogy Szabó Péter özvegye nem bocsátotta rendelkezésére Eugéne naplóját.
De mégis, ennek ellenére jól körvonalazhatóvá válik egy „se vele- se nélküle” barátság egy meg nem értett költő és egy szintén meg nem értett, és meg nem becsült barát életének epizódjain keresztül.
A könyv fejezeteit, mint narrátor vezeti be az író, mindegyikhez csatolva egy- két Szabó Péter verset, illetve versrészletet, ezzel is némiképp örökül hagyja, a feledéstől óvja azokat. (a verseket *** közzé tettem- a szerk.)
Egy szabad, de állandó bizonyítási kényszerrel küzdő, filozofikus gondolkodású ember kiábrándulását, felnövését, hétköznapivá sorvadását, kiszolgáltatottá válását, majd elvesztését,
annak fájdalmát érezzük a sorokban, miközben átevezünk a kamaszkorból a felnőtt létbe, az emberi, kitüntettet figyelemmel a szerelmi kapcsolatok hektikusságára, és a nőkre, akik
végigkísérik e két főszereplő életét.
***

Öröm

Minden úgy lesz, mint a szél,
az ég,
Minden úgy van, mint a lomb,
a föld, a víz,

mint kőmadár a virradatban,
minden előtt, után, között,
jaj, ez gyönyörű, gyönyörű
fájdalom.
Minden úgy lesz, minden úgy.

***

A bizonyítani vágyás, a saját, talán alig megtalált értékeink kiemelése, és a kishitűség kéz a kézben jár. Mint polip, ölel, húz, majd eltaszít, támogat, majd ellenünk fordul, és a belső
kényszer, melyben jóságunkat keressük, versenyeztet minket. E versenyben nincs győztes, sem vesztes, csak két sértett lélek, és azok a barátok, barátnők, akik közelről voltak tanúi egy
„zseni” megszürkülésének.

***
Hogy bírtunk

Hogy bírtunk – csupaszon
még -
lobogni törékeny ágon
árnyunkra vakon - ,
majd tollasodó fájdalommal
röpültünk,
csak a zuhanásért…
Hogy bírtunk élni így?

***

„Egy híd leszakadt. Egy alagút a sziklában ér véget. Egy kontinens elsüllyedt az óceánban. Egy szín nincs többé a skálán. Egy dallam, amit nem tudok felidézni. Bátyuska! Gyűlöllek,
mert soha nem voltál igazi barát, olyan, amilyennek szerettelek volna! Nem! Csak huszonöt év óta nem voltál az. Nem voltam biztonságban melletted. Azt sem tudom, szerettél-e, mert
mindig fontos, értékes akartam lenni az életedben. Amikor nem volt szükséged rám, nem kerestél. Ritkán kerestél. Többé nem keresel.”

„Már nincs közöttünk. Se szava, se tette, sem rokona, sem ismerőse nem akadályozhatja meg, hogy emlékművet állítsak neki. Mert tudom, hogy ma egy költőnek, legyen akár kora
legnagyobbja, ugyancsak kell a cégér. Nem mint egy mosópornak, mint József Attilánál, az az idő elmúlt, amikor annyi elég volt. Nem tudom, hogyan, de kell. Talán elég megmutatni a
tetteit, a húsát, csontjait, dokumentálni a vergődést, amit a létbe vetettség érzése okoz. Izgalmassá varázsolni a kínos és jelentéktelen mindennapokat, éhséget kelteni a versre általában, és az ő verseire különösen, hogy addig kóstolgassák, amíg meg nem érzik a valódi ízét. Mert az van. És akkor már nem lesz szükség arra, amit róla írtam, el lehet felejteni.”

***

Halálunk

Halálunk nem vár majd
Paripákra.

Egy villanásra közös lesz
velünk
a lesújtó penge
magánya,
Azután távozik nélkülünk.

***

az idézett sorok a regényből származnak illetve *** jelek között Szabó Péter versei - a regényből citálva
Megjelent a Novart Kulturális és Művészeti Magazinban