Száll a madár

Írta: Hepp Béla


Közzétéve 3 hete

Megtekintések száma: 221



Száll a madár

Száll a madár, úgy, mint régen,
száll a kéklő kerek égen,
földek felett, felhők alatt
dalba fűz egy napsugarat.

Régi dalt fúj, régi ének
szól egykorvolt nemzetének,
hősi dallam horgadt főnek,
múlt dicsőség, csepp előleg,

mégis ez a hős madárdal
újra itt van, újra szárnyal
örökhitbenégve, ha már
nem dalol más, csak a madár.

Füttyök, trillák fehér zajban,
meg sem értik milyen baj van;
ahogy sorról sorra lebben
úgy meséli egyre szebben,

úgy meséli, olyan hittel,
mint akit a szíve vitt el
álmokon túl, mégis ébren
minden dobbanásnyi vérben

szabadságát. Örömóda
ez a néhány hangnyi nóta,
szinte fáj, e cseppnyi holmi
hogy tud boldogságba forrni…

Száll a madár, szerte hordjon
aszfalt fölött, betontornyon,
belvárosi házfalaknak,
ahol sápadt fények laknak,

faluszéli földutakhoz
hol a szekér tört nyarat hoz,
reményt; nem fáj semmi se már;
szállj, te madár,
fújd, te madár.