Szabó Veronika - A gomb
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 540
A gomb
Az asszony rátérdelt a puffra, – ami puff! – felülről menten beszakadt.
– Megcsinálnád? – tette fel megszeppenve kérdését hites urának, amit pillanatokon belül a „Csináld meg!” parancs követett.
– Igenis! – válaszolta az ember, miközben elcsigázottan vakargatta feje búbját.
Tudta, hogy hiába is ellenkezne, nincs más választása, mert amit a neje kigondol, az nagyon és visszavonhatatlanul ki van gondolva.
– Vasárnap elmegyünk apósomékhoz, ott van hely és szerszámokat is találok hozzá – határozta el a férfi.
– Jó. Akkor máris vidd le és tedd be a puffot a kocsi csomagtartójába, hogy itthon ne felejtsd!
– Úgy lesz! Máris viszem!
A ház ura felemelte a kilyukasztott ülőalkalmatosságot, s lassú léptekkel indult le a harmadik emeletről, vigyázva, hogy meg ne botlódjon valamelyik lépcsőfokban. Kár lenne a puffért, ha még össze is törne.
Elérkezett a várva várt vasárnap. A család összeszedelőzködött, s útnak eredt a szomszéd település felé. Már várták őket.
Az ezermester, illedelmes köszönését követően egyenesen a műhelynek kinevezett pecuba vonult. Nem tehetett mást. Kezében a puff, zsebében a hozzávaló rögzítő díszgomb, fejében a mérhetetlen gond. Anyagot, s szerszámot keresgélt. Benézett minden zugba, hátha talál még valami hasznavehetőt, aminek feldolgozásával a cseppet sem házsártos sszonykájának a kedvében járhat.
Nagy nekilendüléssel kezdte el a munkát. Méregetett, nézegetett, gondolkodott.
Már majdnem rátalált a mindent megszépítő megoldásra, amikor megérkezett a sógora.
– De jó, hogy itt talállak! Segítenél nekem? – kérdezte, s mivel tudta, hogy ígéretes szakemberrel áll szemben, máris rábízott egy sürgősségi ellátást igénylő polcot.
Az idő haladt. A sógor kérésének teljesítése került előtérbe, hogy az ember nyugodtan végezhesse utána a saját dolgát.
Megcsörrent a telefon.
– Otthon lesztek ma? Délután egy körül meglátogatunk benneteket a családommal! – hívta fel egy barátja.
– Igen, otthon leszünk! – válaszolta a férfi, majd izgatottan tekintett telefonja időmutatójára.
– Hú, nagyon kell igyekeznem! Még be is kell vásárolni, hogy legyen mivel megkínálni a vendégeket!
Gyors iramban megcsinálta amit a sógora kért, aztán saját munkáját kezdte el folytatni.
Közeledett az ebédidő. Elsőként a mostohaanyós lépett be hozzá.
– Gyere ebédelni!
Jött az após:
– Sokáig tart még?
Őt az asszony és a gyerek követte:
– Na, hogy állsz? Haladsz vele?
Végül a sógor:
– Az enyémmel kész vagy?
Szegény ember azt sem tudta, mit mondjon, csak forgatta a fejét az öt szempár, azaz a tíz darab szem irányába.
– Kiesett a zsebemből a gomb és nem találom sehol! Anélkül nem tudom befejezni a puff javítását!
– Hát hogy eshetett ki? Gondolhattam volna! Na, keresd! Igyekezz! Nincs a forgács között? Nincs a sarokban? Nincs itt, nincs ott? – hangzottak az egymás szavába vágó idegesítő kérdések.
– Na, már nincs időnk, gyere ebédelni, a puffnak ezek szerint annyi! De nem baj, majd veszünk újat! Ne szomorkodj! – szólalt meg a feleség, miközben fogai között halkan kiszalajtott egy keresetlen „nahát” szót.
Az asztal már meg volt terítve. Gyorsan behabzsolták az ételt, s kapkodva ültek autóba.
Otthon éppen csak kirakták a kutyafuttában bevásárolt kínálni valót, máris megszólalt a csengő. A feleség nyitott ajtót. A férj a konyhában serénykedett. Jól elbeszélgettek a vendégekkel, a gyerekek is jót játszottak, de a családfő gondolataiban akarata ellenére is ott motoszkált a meg nem talált gomb.
Eltelt két hét.
– Holnap megyünk apáékhoz! – határozta el a menyecske.
– Ahogy akarod! – fogadta el a ház ura.
Az ember belépett a pecuba. A forgács között első pillantásra meglátta a múltkor eltűnt gombot.
– Édesem! Megvan a gomb! – szaladt be örömmel a házba.
– De jó! De jó! – örvendezett az asszony. Akkor csinálhatsz hozzá egy új puffot! Ugye csinálsz? Légyszí’!
Még most!