Sűrű ködöm
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Sűrű ködöm
Nem én vagyok, aki jöttem
bujdokoltam sűrű ködben,
el se mentem, itt tanyáztam
önmagamban, ködbezártan.
Visszajöttem s el se mentem,
levegőt is ritkán vettem,
szólni is csak ritkán szóltam
egymagamban, félig holtan.
Aki jöttem, nem én vagyok,
az én szemem nem így ragyog:
mindenemet hátrahagyva
bámulok a kelő Napba.
Ketten vagyunk mégis egyek,
a csillagok akkor szebbek,
ha otthonra lel majd minden,
egyik nélkül másik sincsen.
Sűrű ködöm, ha elillan,
éjsötétben sem kell villany,
mikor hazafelé, gyalog
testem lelkemmel andalog.