Sűrű ködöm

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 297

Sűrű ködöm

Nem én vagyok, aki jöttem
bujdokoltam sűrű ködben,
el se mentem, itt tanyáztam
önmagamban, ködbezártan.

Visszajöttem s el se mentem,
levegőt is ritkán vettem,
szólni is csak ritkán szóltam
egymagamban, félig holtan.

Aki jöttem, nem én vagyok,
az én szemem nem így ragyog:
mindenemet hátrahagyva
bámulok a kelő Napba.

Ketten vagyunk mégis egyek,
a csillagok akkor szebbek,
ha otthonra lel majd minden,
egyik nélkül másik sincsen.

Sűrű ködöm, ha elillan,
éjsötétben sem kell villany,
mikor hazafelé, gyalog
testem lelkemmel andalog.