Sürgősségi ügyelet

Sürgősségi ügyelet

Bementem én éjnek-éjvén
Gyanítva, hogy talán mélyvén-
-ás a térdem trombózisa,
De csak pur és homu isa,

Meg egy kicsiny orbánc vogymuk,
S nem lettem oly rosszul, hogy Vuk
Ugrott vón’ ki szájamon át,
S lelkem sem hagyta el honát.

Szorgos nővér EKG-zott,
Megszúrt, vér folyt, ám volt géz ott,
S laborlelet fordult jóra.
Eltelt, hopp, három’s fél óra!

Jobbultam s bár térdem konyul,
Mint egy hőnek kitett hónyúl,
S porc-cukorszintem is gügye,
Ez már nem Sürgősség ügye.

„És hogy szólna mindez érthetően és magyarul? Értem én, igric úr, hogy költői szabadság, meg nyelvújítás, meg a röghöz kötő sablonoktól való elszakadás, de azért az átlagolvasó, a józan paraszti ész és az érthetőség se kutya! Vasvillával kergessem meg, vagy tanul egy keményen lecsapott NEM ENG.! pecsétből is?!” /Ugar Igor, földműves és megbízott főcenzor/

„Kikérem magamnak, hogy kis róka mivoltomban a hányással azonosítsanak a duzzadt térdű orbáncos simabőrűek!” /a kis Vuk/

„Három és fél óra alatt lezavartuk ezt a gőzagyú poétát?! Lehet, ha nem vagyunk ilyen gyorsak, akkor ez a fércmű már csak halotti beszéd lenne. Nagy mázlija ennek a félkegyelműnek, hogy a buta tekintetének a látványa ellenére is eszembe jutott a hippokratészi esküm!” /Dr. Vogymuk Vendetta, ügyeletes főorvosnő/

„Micsoda?! Röpke három és fél óra?! Én hét órát várakoztam, mire kiderült, hogy nem is vakbelem van, hanem székrekedésem! Igaz, amikor kiderült, akkor nagyon megkönnyebbültem! Kár, hogy nem volt vécépapír!” /Fröccs Ferdinánd, fogathajtó/

„Azt értem, térdagyú úr, hogy végveszélyben lepergett maga előtt az egész említésre sem méltó élete, de azt már nem, hogy ennek következményeit az olvasótársadalomnak miért kellene elviselnie?! Most velünk jön és helyre hozzuk a térdét! A legjobb helyre!” /Csávás Kálmán, a Wéglénykiiktató Cég (WC) ügyvezető igazgatója/

„Az igazi kataklizma-cunami okozta végveszélyben lévő költő a kőkemény vérvalóság és a fátyolszerű mélylíra határmezsgyéjén térdepelve okádja ki magából a jövő század rímtengerébe vesző halálközeli életsikoly determinisztikus pszeudo-traumáját. A verítékben úszó olvasó felé az öröklét sürgősségének dögszagát sodorja az elektrokardiográf hullámot remegő mutatóinak szellete. A többi néma csönd és fox humana…” /Rög Rezsőné Fátyolossy Cizella, a Késleltetett Líragörcs c. internetes versportál üzemeltetője/

„Mi ez a szúette szóvicc vomitórium?! Római lakomákon a huszadik fogás után pávatoll híján ilyen borzalmakkal hánytatták magukat a szerencsétlen szenátorok! A mélypontot jelentő porc-cukornál még a vállam fölött a versbe leső anyám is megkapaszkodott a fiatalkori NDK import sodrófájában. Frady Endrével kéne már valamit csinálni, de lehetőleg nagyon nagy sürgősséggel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem is volt mélyvénás trombózisom, de belém pusztult.” /Chuck Norris/

http://fradyendre.blogspot.hu/2016/01/surgossegi-ugyelet.html