Shakespeare: 8. szonett

Shakespeare 8. Sonnet

Music to hear, why hear’st thou music sadly?
Sweets with sweets war not, joy delights in joy,
Why lov’st thou that which thou receiv’st not gladly?
Or else receiv’st with pleasure thine annoy?
If the true concord of well-tuned sounds,
By unions married, do offend thine ear,
They do but sweetly chide thee, who confounds
In singleness the parts that thou shouldst bear.
Mark how string, sweet husband to another,
Strikes each in each by mutual ordering;
Resembling sire, and child, and happy mother,
Who, all in one, one pleasing note do sing;
    Whose speechless song, being many, seeming one,
    Sings this to thee: ‘Thou single wilt prove none’.

Szabó Lőrinc fordítása

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár.
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
frigye, összhangja bántja füledet,
mind csak korhol szelíden, amiért
nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
dala egyetlen dallammá simul:
    szövegtelen dal, s dús egysége csak
    azt zengi, hogy magadban senki vagy.

Gyöngyös Imre fordítása

Muzsika szól, de elbúsulsz, ha hallod;
gyönyör gyönyört, édes édest köszönt.
Szeretheted, mit kellemetlen hallnod?
Vagy épp bosszant, mit örömhír közölt?
Ha összehangolt, jó hangkeverék
házasítása bántaná füled,
édes dorgálásként ontják feléd
magányodért engesztelésüket.
A húrt halljad, mit férjnek hangszereltek,
hol minden ütem rendre frigyre kel,
mint apa, boldog anya és a gyermek,
ha egy hangon és együtt énekel,
    több szólamában is csak egy marad,
    dalolja, hogy magadban senki vagy.

Gy. I. megjegyzése:

A Bárd nem a saját házasulandóságával foglalkozik szonettjei elmélkedéseiben. A megszólításszerű kezdetet Szabó Lőrinc fordításában mégis hibásnak tartom: „Zene vagy..”  nem a helyes felfogásban született. „Music to hear...” pontos fordítása „Zenét hallgatni...” A képzelt „You are music to hear...” vagy Shakespeare 5oo éves nyelvezetében: „Thou art music to hear,...” puszta elképzelés és a fentebb kifejtett okoknál fogva melléfogás! Inkább hallatszik morfondírozásnak, ahol a zene koncert képében a több hang együttműködését szeretné elképzelni, de tudatában van a gyakran előforduló félrevágott hamis hangoknak is! A hangverseny és a család szóhasználata is kellőképpen összefonódik a szonett soraiban.

Így érzem én, de nem sorolták volna talán az első tucat közé, ha időrendben (esetleg kéziratban?!) nem lenne bizonyíték korai keletkezésére. Akkor pedig mecénásai egyikéhez is szólhat a szonett!